MUHAHAHAHAHAHAAAAAA!!!!!
Jó, lenyugodtam! Vagyis, nem igazán... Halloween van, én egy órát se aludtan úgy huszonnégy órája, de sebaj :'D
Most is, mint mindig, adódtak bökkenők, aminek következtében három részre kellett bontanom ezt a kis ünneplést, így kisebb adagokban, de megkapjátok az ígért sztorikat :) Orsi ír nekünk egy jó kis történetet, arra viszont még kicsit várnunk kell, mert ő is megcsúszott, ahogy én is. Most hoztam nektek zenét, egy novellát és a kérdéssort, no meg holnap is kaptok egy novellát és Orsié pedig utána érkezik :D
Jó borzongást kívánok! >:D
~Otthon faragott Fogatlanos töklámpás figyel rátok :D~
Többen kértétek az oldalon játszott zenét, úgyhogy most gondoltam, adok nektek egy linket (érdekesség, hogy ez a zene nekem megvolt, aztán nem találtam a neten, így visszatöltöttem)
A muzsika közben, ami az oldalon is fut, pedig vessetek egy pillantást a kérdőívre. Nagyon örültem, ugyanis rendkívül jókat kérdeztetek, és szerencsére majdnem mindre volt konkrét válaszom :D
Dancing
Snowflake
kérdezte:
-A
karaktereid viselkedése, személyisége kizárólag a filmbeli alakokon és a te
fantáziádon alapul, vagy vannak dolgok (gesztusok, helyzetek, stb), amelyeket a
valóságból vettél át?
Nem,
a karakterek teljesen eredeti és fantázia alapon működnek, a való életből
szinte sosem válogatok elemeket, valamiért nekem ez a kettő teljesen külön van.
Nagyon ritkán egy-egy jelenetet egy valós tájon alapozok, de az borzasztóan
ritka :D
-A
halloween számodra elsősorban beöltözést, egy jó szórakozást jelent, vagy
inkább a kulturális, esetleg vallásos megközelítés áll hozzád közelebb?
Érdekel
a kulturális része is, de első sorban a beöltözős alakítások :D Úgy vagyok
vele, hogy ha már tartom, akkor tudjam az alapjait is, ami egyértelműen a
kulturális oldal, de a vallási részének bevallom nem fektetek nagy igényt. Az
nem igazán az én világom.
-A
sárkányok emberi formában való megnyilvánulásaikra emlékezni fognak majd
esetlegesen bekövetkező visszaváltozásuk után is? Az általuk elmélyített
kapcsolatok kihatnak a lovasok egymással való viszonyára? (Pl Böff és Töff
,,eltávolodása" az ikrek önállósodására, stb)
Szerintem,
ha jól megnézitek, a sárkányok alig változtak, csak kicsit jobban kibontakoztak
:D Viszont minden kapcsolat, ami kialakult, hatással lesz egymásra.
Ha
hirtelen Hibbant szigeten találnád magad a csapat tagjaként, milyen sárkányt
képzelnél el a társadként? Kivel lennél jóban? Kivel néznétek egymásra ferde
szemmel? Milyen fajta küldetésben (hely, körülmények, cél, stb szempontjából)
vennél részt a legszívesebben?
Hát,
őszintén szólva nekem ízig-vérig éjfúria mániám van, de ha figyelembe vesszük,
hogy abból a sárkányfajból egy élő példányt ismerünk, talán a homokrémet
választanám, ami nálam a második helyezett :D Hablattyal, Halvérrel nem nehéz
jóban lenni, az ikrek és Takonypóc pedig olyan ingadozó karakterek (hol röhögsz
a beszólásaikon, hol a Valhallába kívánod őket), viszont nem feltétlenül
komolyan vehetőek s érdekes módon Asztrid az, akivel valószínűleg nem mindig
tudnánk elviselni egymást. Őszintén szólva nekem az a véleményem, hogy ugye
nagyon sokan szeretik Asztrid karakterét, mert erős és határozott. De elég nagy
eséllyel sokaknak változna a véleménye, ha szemtől szemben kéne valamit
megtárgyalni vele, nagyon sokan akadályba ütköznének. Mert az ember nehezen
tűri, ha valaki keményen lehúzza a véleményét és esetleg figyelembe se veszi.
Asztrid pedig pont ez a kategória, így sokak önbizalmát el tudná ásni. (De ez
csak az én meglátásom, mielőtt valaki engem akar elkaparni :D)
Draggg
Dragongem kérdezte:
Ki/mi
hatására kezdtél el blogolni?
Húha,
hát ezért a válaszért igen mélyre kellett ásnom, de megérte. Eleinte tervben
sem volt az internet közönségével megosztanom a történeteimet, csak a saját
szórakozásomra írtam otthon, teljesen rendszertelenül. Szüleimnek és a mamámnak
köszönhetem, hogy addig unszoltak, míg meg nem nyitottam a blogot, és azóta is
hálás vagyok nekik ezért, mert ők voltak az első olvasóim és kritikusaim is,
akiktől rengeteget tanultam erről, s nem mellesleg ha ők ezt nem szorgalmazzák,
akkor sosem ismertem volna meg ezt a csodálatos és lelkes közönséget, mint
amilyenek ti vagytok srácok J
Mi
a kedvenc jeleneted a HTTYD-ből?
Egyszerű
kérdésnek tűnik, de nem az :D Mint igazi HTTYD fan, azonnal rá kell vágnom,
hogy az összes percét átéltem és imádtam, amióta ismerem. Viszont ha tényleg ki
kell emelnem valamit, akkor az az első film orrérintős jelenete, a meghatósága
és szavak nélküli meséje miatt. Imádtam azokat a jeleneteket, mikor egy szó sem
hangzott el, mégis csodás motívumokkal haladt a történet, és szerintem ettől
lett teljesen egyedi :D No meg a befejező pillanat (a lábelvesztős jelenet),
ami először le is sokkolt, de akkor jöttem rá igazán, hogy mennyire zseniális
egy film :D A második rész legszebb és legmeghatóbb jelenete címet pedig
Fogatlan visszacsábításos pillanatához kötném, ugyanis ott Hablattyal együtt
sírtam :’) („te vagy a legjobb barátom, a LEGJOBB BARÁTOM”)
Hogyan
írod a részeket? (körülmények,hely)
Na,
hát az egy rituálé :’D Rengeteg minden kell hozzá, hogy sikerüljön, és ha csak
az egyik is hiányzik, romlik a minőség, amit én magam látok :D Először is,
valamiért mindig éjjel tizenegy és hajnali három közt jön az ihletroham,
ilyenkor nekem teljes csend kell, a szobámban a kis sarkom, a gépem (másik gépen nem megy), nyitott ablak,
és a természet hangja :D Szerencsémre külvárosi vagyok, ezért szinte semmilyen
éjszakai városzaj nincsen. Csak végszükség esetében kezdek fejezetírásba fényes
nappal (éjfúria effektus :D).
Mi
a kedvenc sárkányod?
Az
éjfúria... Meg az éjfúria. Meg… meg még több éjfúria. Egy éjfúria kupac. Egy
éjfúria kolónia :333 De az éjfúriák legéjfúriábbika, Fogatlan, akiért konkrétan
ölni tudnék :D
Mi
a kedvenc halloween-i jelképed? (tök,szellem,stb.)
Öhm…
Az válasz, hogy nem tudom? :’D Úgy az egész :D
Magdolna
Fekete
kérdezte:
Mikor
és miért döntötted el, hogy blogolni kezdesz?
Draggg
kérdései közt volt egy hasonló, az nagyjából passzol ide is :’D
Mindig
is érdekelt a rajz és az informatika, vagy valaminek a hatására kezdtél el
velük különösebben foglalkozni?
Hát…
A rajz mindig is a foglalkozásaim közé tatozott, mindig meg akartam mutatni
vizuálisan a gondolataimat, de legfőképp
a történeteimet ezért alap volt, hogy ez lesz az egyik, amit megpróbálok
tökélyre fejleszteni :D Az informatikát pedig elengedhetetlennek találtam a mai
világban, habár én nem abba részébe és úgy szeretek belefolyni, amit és ahogyan
azt én tanultam, inkább a művészi oldala ragadott meg, mint a videó készítés és
digitális rajzolás. (na meg persze néha napján rám jön a kockaság XD)
Mennyi
történetet tervezel még írni?
Hát
ööö…. sokat :D A szám folyton változik, de sose csökken, ez egy szerencse, azt
hiszem. Teljesen sajátok közül úgy öt-hat vár még rátok, amik teljesen
komplettek vázilag, csak még le nem írottak, illetve van még egy tucat, amiben
„vendégszerepelek”, de ezekről egyenlőre nem nyilatkozok J
Hogyan
fog hatni Hablatyékra, ha Fogiék visszaváltoznak sárkánnyá? Pozitívumként vagy
negatívumként (eseteleg mindkettőként) fogják megélni?
Talán
a legjobb válasz az, hogy mindkettőként, hiszen mindkét alaknak megvannak az
előnyei és hátrányai, és ezek olyan dolgok, amik nem működnek egyszerre. Ez
egyébként jókora dilemmát is fog okozni/okoz szereplőinknek.
Dagur
valamikor visszatér még? *-*
Bizony
:D nem is akárhogy. Nekem egyébként egyik kedvencem.
És
végül: Tervezed, hogy a sztoriban feltűntetsz még a sorozatokból(Daguron kívül)
esetleg a 2.filmből valakit? Pl.Hanga, Drago, Mala... (CsirkeXD)
Igen,
jönni fognak még szereplők, például a Grimborn (sajnálom, nem tudom a magyar
nevüket használni, nekem Grimborn marad és kész, ahogy Hablaty Haddock is
Hablaty Haddock :D) testvérek egész biztos, a többiek még kétségesek.
Gyerünk pajti…
Rohantam. Tudtam, hogy nincs időm, hogy mindjárt
utolérnek. És akkor szétmarcangolnak. Nem maradna más utánam, csak az emlékem.
Ha egyáltalán még él valaki, aki emlékezne rám. Kicsi rá az esély, az ember
mégis reményekből táplálkozik. Él, mert hiszi, hogy még életben kell maradnia.
Az én esetemben a mellettem loholó Fogatlan az, akiért ki kell tartanom, s
megszaporáznom a lépteimet, hogy végre eltűnhessünk erről az istenverte szigetről.
Gyerünk
pajti.
Nem, ez nem Hibbant. Nem a sziget, ahol felnőttem. Nem
az erdő, amiben oly sokat barangoltam. Nem a hely, ahol Fogatlan és én örök
barátok lettünk.
Bár úgy érzem, amilyen erővel ez a pusztítás terjed,
sokáig mi se leszünk biztonságban. Lassan eléri a számkivetetteket, ahonnan
továbbterjed Hibbantig. Szörnyű és keserű vég, amely a világ ezen eldugott
pontjáig is elért. Nem tudjuk, mi okozta, nem tudjuk, honnan jött. Csak az
biztos: ha akár csak egy karcolást szerzel a fertőzöttektől, te magad is azzá
válsz. Gyilkossá, tudatlanná, akin nem fognak a nyilak, akit nem éget a tűz, s
nem lehet megölni. S csak egy dolog érdekli: az éhsége.
Azt hittem, tudom mire vállalkozom. Úgy gondoltam, a
vész hallatán idejövök és sárkányos módszerekkel elintézem. De ezek nem emberek
többé. Csak az emberekkel lehet tárgyalni, szörnyekkel már nem. Próbáltunk
harcolni, de esélytelen volt. Csak abban reménykedem, hogy minél hamarabb
kijutunk az erdőből és felszállhatunk. A fákon ugyanis nem tudunk átrepülni, legalábbis
félig sérült farokszárnnyal nem. Fogatlannak azzal kellett kivédenie imént egy
támadást, és csupán szerencséje volt, hogy az emberszörny (Minek nevezzem?
Minek nevezhetném? Élő… De nem él, hiszen nem fog rajta fegyver… Mégis mozog…) a
piros faroklapátjára és annak fémvázára harapott rá, ezzel félig szétcincálva.
Fogatlan jobb ötlet híján kirántotta azt az állkapcsa közül, és futott, ahogy a
lába bírta, ahogy én is, már vagy öt perce.
Gyerünk
pajti, rohanj.
Meg akartam állni, hogy helyrehozzam, lecseréljem neki,
de ezek mindenhol ott vannak. Bármelyik fa mögül előbukkannak, bárhonnan
előúsznak, mintha éreznék a szagunkat, akár az állatok. De a nyakamat teszem
rá, hogy egy ember messze nem olyan jó érzékszervekkel rendelkezik, mint ők.
De ők is emberek… Falusiak. Férfiak, nők… néhány
gyerek, ami sokkoló. Hova lett az a sok tizenéves? Kicsi gyerek? Mi történt
itt, amiért ők halomszámra ölik most egymást? Pontosabban azokat, akik még nem
betegek. Nem értem a jelenséget, mégis most csak a túlélés jár a fejemben, nem
a megértés.
El kell vinnem innen Fogatlant, hazamenni, szólni, hogy
el kell tűnnünk a vidékről… Még gondolni is fáj… Látni a szemünk előtt, még ha
csak képzeletben is, hogy egy falu mennyiségű viking hajóra száll, s új otthont
keres magának, egy szigetnyi sárkányt szabadjára eresztve… És mi lesz, ha a
hajón alaki betegnek bizonyul? Akkor mindenki élete veszélyben lesz…
Gyerünk,
pajti, meg ne állj.
Fogatlan mordult egyet, aztán hirtelen lefékezett. A
keskeny kis úton velünk szembe is csoszogott egy csapat… nevezzük élőhalottnak.
Megtorpantam, s hiába próbáltam halk lenni, úgy lihegtem, hogy az messziről
kiszúrható volt. Sípolt a tüdőm, meg kellett támaszkodnom. Nagyon régóta
szaladtam, ahogy Fogatlan is, bár rajta ez kevésbé látszott.
A csoszogók észre fognak venni, tudom. De nem tudtam
gondolkodni. Elfogyott az erőm, fáradt voltam, nem kaptam levegőt.
Legszívesebben lefeküdtem volna itt helyben. Aludtam volna néhány órát. De erre
esély sem volt. Lassan másfél napja talpon vagyok, futok, rohanok, s keressük a
rejtekhelyeket Fogatlannal.
Nem reagáltam időben, épp ezért mikor észhez tértem,
már egy fa tetején voltam, Fogatlan mancsai közt, aki még a számat is befogta.
Eltakart minket szárnyával, s még levegőt se vett. Tudta, hogy csak így óvhat
meg. Az élőholtak nagyon lassan lépkedtek el alattunk, egyiknek sem jutott
eszébe felnézni.
Gyerünk
pajti, kibírjuk.
Ez volt az egyetlen szerencsénk ma.
Óráknak tűnő percek után ismét a földön kötöttünk ki, a
lehető leghalkabb mozdulatokkal. Leporoltam magam, megráztam a fejem, hogy
visszanyerjem józanságom, majd letérdeltem barátom farokszárnya mellé.
Javítható, ezt fejben máris kijelentettem magamban, s menten felmértem, mi is
kell hozzá. Talán néhány szerszám, tű, cérna és egy anyagdarab, bármi, ami elég
erős. Finoman lecsatoltam róla, a hónom alá csaptam.
- A falu úgy tíz percre van innen pajti. Elég sokan
vannak ott, tudom – barátom homlokára csúsztattam kezem, hogy megnyugtassam,
hiszen a falu szóra menten aggódva mordult párat -, de nincs más esélyünk,
muszáj odamennünk, különben nem tudunk elrepülni innen.
Gyerünk
pajti, nem is olyan nehéz.
Hitt nekem. Ugyan egész lénye tiltakozott ellene, hogy
engem abba a gyilkos méhkasba vigyen, mégis megtette. Muszáj volt neki.
El se hittem akkor, hogy gond nélkül eljutottunk a
faluig. Szinte lehetetlenség volt az is, hogy egész a kovácsműhelyig osontunk a
földön kúszva, hangtalanul, s ott is egy asztal alatt megbújva nyúltam ki néha
a fölöttem lévő tárgyakért. Elemeltem így egy kalapácsot, egy varrókészletet,
ami a bőrt is vitte, s végül valami anyagot is, amit elég erősnek véltem. Épp a
váltónak megfelelő tárgyért nyújtottam a kezem, mikor arra ráfogott egy másik,
szürke, fekete alvadt vérrel borított halott kéz. A sápadt képű hörgött, húzta
maga felé a megszorított csuklómat, én pedig nyikkanni se mertem. Most
meghalok, ez volt az első gondolatom. Ekkor viszont felébredt bennem az
életösztön, s kirántottam a karom a halálból, s egyetlen rúgással ráborítottam
az asztalt. Erre persze az összes arra csoszogó felkapta a fejét, s botladozó
rohamtempóban indultak meg felém. Arcukon megjelent az éhség.
Én pedig eddig bírtam lélekjelenléttel. Sokként ért,
hogy rám támadtak, a szíven kalapált, levegőt alig kaptam. Ha Fogatlan nincs
ott, a vacsorájuk lettem volna.
Felkapott, a hátán terültem el, s éreztem, hogy rohan.
Tágra nyílt szemekkel bámultam a rohanó fákat.
Gyerünk
pajti, siessünk.
Össze kell szednem magam. Muszáj, vagy itt ragadunk és
akkor végünk. Ülő helyzetben szenvedtem magam, s míg Fogatlan megpróbált
elmenekülni a helyről, én a hátán ülve igyekeztem összerakni a farokszárnyat,
ami a mozgásban lévő sárkányom nyergében nem volt a legegyszerűbb.
Alig hittem el, hogy Fogatlan képes volt egy órán át
futni megállás nélkül, nagy sebességgel.
Gyerünk
pajti, te erős vagy.
A holtak lassan elfogytak, lemaradtak. Pont volt annyi
időnk, hogy összeszereljem a farokszárnyat és egy apró pihenő után
felszállhassunk. Lepattantam a hátáról a szirt szélén, s miközben ő kimerülten
ledőlt s elernyedt, hogy bírja majd a repülést, én a faroklapátjához léptem, s
elkezdtem felpakolni rá a mű részét.
A csuklóm szúrt. Végül is, nagyon gyors voltam, őrült
sebességgel raktam össze a szerkezetet és a váltót is beállítottam. Azt hittem,
ezért fáj…
Utána rájöttem.
Gyerünk
pajti… ezt is kibírod…
Ekkor már álltam, halott sápadtan, verítékben úszva.
Tudtam mit kell tennem. Fájt, szörnyen fájt. Mégis tudtam. Ő a legfontosabb az
életemben. Meg kell tennem ezt érte. És ha én is fontos vagyok neki, ő is
megteszi, amit kérek majd tőle.
Vissza letérdeltem. Állítottam megint a farokszárnyon,
hogy most maga is tudja használni. Hallotta az indokolatlan kattanást. A fülei
égnek álltak. Felpattant, rám nézett. Én pedig mellette térdeltem, s ott ült az
arcomon, hogy most tisztában vagyok vele: kellemetlen meglepetést okoztam.
- Sajnálom pajti… Tudom, mi egyek vagyunk. Mindent
együtt csinálunk, mindig egyre gondolunk… De most ezt neked kell megtenned,
egyedül. El kell menned, Fogatlan. Valahova, ahol biztonságban leszel. – hangom
el-elakadt. Lassan felhúztam a ruhám ujját. Egy karmolás nyom volt a csuklómon,
aminek környéke kékülni és szürkülni kezdett.
Fogatlan tudta, hogy ez azt jelenti: most elveszített.
Láttam a szemében gyűlő könnyeket, az arca meg-megrándult. Ez talán valamiféle
hüppögés nála.
Nyugodt voltam, nem tudom, hogy miért. Elfogadtam
volna? Vagy még fel se fogtam? Akárhogy is, már az egész karom és a vállam is
foltos volt, tudtam, hogy menthetetlen vagyok. Nem fogtam fel, csak mikor Fogatlan
zokogásban tört ki.
- Me-menned kell, pajti… Fogatlan, idenézz rám, hallod?
Meg kell tenned értem! A-ahogy még valamit… Kérlek, szűntesd meg ezt… ne… nem
akarom megvárni, míg én is olyan leszek, mint ők…
Fogatlan a fejét rázta. Képtelen lett volna rá, ártani
nekem. Mégis muszáj volt megtennie, de ezt nem fogadta el.
Találkozott a tekintetünk.
Az enyémben félelem, az övében fájdalom.
Állát megemelte, ahogy én is.
Gyerünk
pajti…
Vess
véget ennek…
Képes
vagy rá…
Csak
egy tiszta lövést…
Nos, ennyi lett volna a mai műsor, s hamarosan csatlakozik a két lemaradt vagon is a száguldó vonatunkhoz :D Addig is, faragjatok tököt, pihenjetek, hiszen ez a hét arról szól :D (ugye mindenkinek szünete van ezen a héten?)
Fú, Até... én megnyuvasztalak... ne haragudj, te drága, de ki foglak belezni... De úgy, hogy fájjon... HOGY TEHETED EZT A PICI SZÍVEMMEEEL???!!! Oké, Trixi itt és most ebben a szent büdös pillanatban kitikkadt, elfáradt, és elege van az életből...ne.. nem akarooooom...
VálaszTörlésÉn leszek az árnyék a faladoooon... *suttogva*
Jajj Trixi, lesz itt még napsütés is, attól, hogy most esik az eső, ne akadj ki :)
TörlésAté..... én.... én.... kiégtem.... Kled kiégett.... érezd magad megtisztelve...
VálaszTörlésVan véleményem, bőven... de most több nem jön... te gyilkos...
Szeretlek! <3
Tudom Kled! Xd <3 Habika máiádnak remélem most adtam egy löketet XD
TörlésNem, sajna nincs mindenkinek szünete ezen a hétem (legalább is nem az egész héten):P De ezt félretéve... wáááwáááwááá és mégtöbb WÁÁÁ!*o* Te..jó..THOR! Ez...ez...BRUTÁL volt, hallod? És nem csak brutál, hanem brutál brutál! Beleborzongtam... főleg a végébe. Jaj Habi...Jaj Fogi...Jaj a szívem😭 Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok milyen hátborzongató történetet találtál még ki! *-* Alig várom a holnapot!!
VálaszTörlésA kérdés-válasz dologra meg: köszönöm, hogy választ kaptam a kérdéseimre😊 csak most az a helyzet, hogy még inkább elgondolkodtattál *o* most még több kérdésem lett XD Mi az hogy vendégszerepelsz?(ez tök izgi, erre vagyok a legkíváncsibb) *o* Meg Dagur, vajon hogy fog visszatérni? *o* És vajon a Grimborn tesók miképpen kerülnek képbe? *o* So many questions... Azon meg nagyon megörültem, hogy ennyi történet vár még ránk!😄 Azt kívánom sose apadjon ki ez a kreativitás kút, ami a fejedben üzemel😄
Köszi Magdi, nyugi, még van itt bőven ahonnan ezek a drámai sületlenségek jönnek! :D az utólag feltett kérdésekte pedig a történet majd válaszol :3
Törlés...
VálaszTörlésAténa...
TörlésÉz ÉN árnyaim figyelnek majd a sarkokból sárgán égő szemmel. Ők táncolnak a falaidon, ha leoltod a lámpát, és ők suttogják majd a füledbe a végszót, mielőtt csatlakozol közéjük.
De ezt vedd bóknak! :)
Őszintén... A végén könnybe lábadt a szemem. Egyszerűen szép és megrendítő, és amit Hablaty akar, hajszálpontosan tükrözi a filozófiámat, bár jóval drasztikusabb helyzetben...
Szép. Szép a gondolat, csodálatos a leírás, ahogy egyre fokozod az emberben a gyászt és az érzelmeket... Könnyeztem.
Csak egy tiszta lövést...
Flake... Én a te hozzászólásodon sírtam, de komolyan. Teljesen kiemelted azt, amit érzékeltetni akartam, és ennek nagyon örülök. Tudom, elég gyászos lett az egész, így is terveztem, de csak abban a tudatban írtam ezt, mert tudtam, hogy hozok egy másikat is, egész más hangulatban.
TörlésApropó, a kérdéseid közül az egyikre nem feleltem teljesen, mikor a fikcionális Hibbantra lépésemről regéltem, elfelejtettem a küldetést ragozni. Az éjfúriás kérdésnél is talán kicsit túl egyértelmű volt, miszerint én néhány új trükkel keresném Fogatlan settenkedő rokonságát :)
Gyászoskutya lett.... (Muszáj beletrollkodjak. Itt hagyok nektek egy Csirkét🐔)
TörlésAté...hogy tehetted ezt? Most sírok..nem kicsit..nagyon..Nagyon jó lett, de..azt hittem megmenekülnek. Erre te hozod azt a zombit, és..*nem bírja kimondani, és Vándor is depizik itt mellette*
VálaszTörlésSajnálom, mielőtt leírtam volna az első sort, már tudtam, hogy ez lesz a vége. Szerettem volna egy ilyen rövid kis történetet, de nagyban nem akartam ezt feszegetni, a Halloween-i különkiadás pont jó alany volt erre
TörlésDe azért egész hatásos lett, elismerésem ennél is. :)
TörlésA zene is jó lett, illik a sztorihoz.
Até én meg öllek! Te engem ezzel kivégeztél! Hogy... Miért.....
VálaszTörlésSzívem megszakadt. Megyek a sarokba egereket ittatni.
Számomra már nincs honap én érzem.
Szép megfogalmazás meg minden de depi.
Draggg depi
Törlésigen, depi. Orsinak is kifejtettem már, hogy örüljetek, hogy nem nagyban, esetleg 20 fejezet után kaptok egy ilyet, pedig tervben volt, de még nem tettem meg, inkább egy halloweeni kis résszel gyilkolok :)
TörlésVárj... Most azt akarod mondani... Most komolyan... Komolyan meghalt Hablaty??
VálaszTörlésEz így... Fú... Meghalsz... Vudubaba, gyere elő...
Neee, én nem akarok! Habikát nyúztam most kissé, tudom, de ne ölj meg! Még írnom kell! XD
TörlésJogos érv... Életben hagylak. De Habika most komolyan meghalt, vagy csak én gondoltam túl? °-°
TörlésIgen Ride, Habi meghalt. Ha úgy fejezted be fejben. Direkt nyitva hagytam, hogy mindenki maga fejezhesse be.
TörlésÚgy érzem eljött az idő. Le kell dobom végre a csuklyát. Én is Dorana vagyok. Csak épp telóról. Amm én is dolgozok valamin Até, és igyekszem befejezni...
VálaszTörlésDorana
Kedves Dorana/Hajnal!
TörlésNe haragudj, hogy nem válaszoltam a halloweenes cikk alatt, valamiért elsiklottam felette, hogy vissza kéne jelezni, ez az én hibám volt. Minden esetre nagyon kíváncsian várom az alkotásod, és természetesen ki fog kerülni, és ha késel, akkor is, mert ez az én hibám volt.
Semmi gond, csak lécci maradjunk a Dorana-nál. Igyekszem befejezni. Amint kész el is küldöm.
TörlésDorana
Rendben Dorana, kíváncsian várom! (Az enyén megint csúszik, te jószagú hold...)
TörlésUffff....... Hát ez... Nem is tudom mit tudnák erre írni.
VálaszTörlésAz egyszer biztos hogy nagyon jó lett a sztori, a vége őrületes, és alig tudtam hinni a szemeimnek. Hogy Hablatyot sikerrel megkarmolta egy élőholt? Bele se merek gondolni, mi következett volna az után, ahol abbahagytad...
Minden esetre nagyon jó lett, és kíváncsi vagyok a második különkiadásra. Megyek is olvasni. :D
Hát ez aztán konkrét volt XD Igen, kell bele a dráma bőven, és erre a Halloween csak egy plusz ürügy volt :D
TörlésOlvass csak, olvass (addig úgyse hagylak békén :P XDDD)
És köszi, igyekszem most már a fejezettel :D
Óh, már bizony olvastam én! :D (És bizony én se hagylak békén, íme egy feladat, amire szerintem nagyon sokan lennének kíváncsiak: Fogatlan - Viharbogár, Hablaty - Asztrid ünnepségi ruha párosról várok egy rajzot. :D)
Törlés