Epilógus - A bajkeverő tojás

Sziasztok!
Hát eljött ez a perc is, az epilógus, más néven utószó ideje. :)
Nagyon de nagyon köszönöm azoknak, akik kommeneltek, és azoknak is, akik minden fejezet után írták skype-on és facebookon, hogy folytassam a történetet, mert már... izé, megpukkannak :D.
Akkor hát lássuk milyen jövőt jósol a történetnek ez a kis szösszenet, :)
- NEM saját rajz -

Epilógus

Az Éjfúria a szelek szárnyán lengett. Odafent a végtelenben, a meg nem szűnő égen még a legmagánakvalóbb lény is olyan szabadnak érezheti magát, amihez fogható nincs más a nagy kerek világon.

Ez a sárkány talán élete legnagyobb kalandjáról tért hazafelé. Nem hitte, hogy van olyan sárkány a földön, aki nem tud repülni, de ennek ellenére mégis minden percnek tud örülni. Ha ő nem tudna repülni... Abba bele se mert gondolni, sem ő, sem a most érkező társai.

Sok, sok hozzá hasonlatos sziluett jelent meg a szürke felhőben az Éjfúria körül. Mind egyenletesen csapkodtak, egymáshoz igazodtak, mint a vándorló madárraj. Csakhogy ők nem vándoroltak. Hazafelé tartottak. A messzi északra, s onnan nyugatra egyenesen a szigetükre.

Arra a szigetre, ahová viking még nem tette be a lábát, amit emberi szem még nem is látott.

Hisz miért is tévedne bárki a zord, hideg földrészre, az Éjfúriák érintetlen földjére?

Hamarosan:

Ádázok és Fúriák

-

A bajkeverő tojás 2.

Remélem tetszett a történetem, és azt is, hogy várjátok a folytatást, aminek az előzetese hétfőn várható.

Addig is sziasztok és vigyázzatok magatokra! :D