Picit megkésve az ünnepi forgatagban, de hoztam nektek én is valamit Snoggletogra, amivel szeretnék nektek Boldog Ünnepeket kívánni!
Egyetek sok sütit, fogyjon a forrócsoki, de a jaklikőrrel csak óvatosan :D
Fogadjátok hát ezt a kis szösszenetet, ami az Álomháború világában játszódik ugyan, de az alaptörténetet nem viszi se előre se hátra, csupán egy kis téli hangulatot teremt :)
A rajz is egy kis délután eredménye, nem életem műve, viszont szívesen megosztom veletek ^^
~Pici, nem hagyományos zene, hogy a hangulat is meglegyen~
Snoggletog szilánkja
Eljött a tél, ami
Hibbanton ugyan az év nagy részét kiteszi.
De most még
különlegesebbnek ígérkezett…
Hó borította a tájat, de a
barna faházak közt hamarosan piros, zöld, kék, sárga színek is feltűntek.
Füzérek emelkedtek hídszerűen az épületek közé, lámpások gyúltak, s egy
hatalmas fenyőfa emelkedett fel a falu főterén, amit a falubéliek összedolgozva
feldíszítettek.
- Asztrid, nézd! –
integetett egy létra tetejéről Viharbogár, s hátradobta a sapka által lefogott
aranyszőke tincseit. Barátnője felpillantott a dekorációra, melynek
elkészítését ő tanította, s büszkén mutatta hüvelykujjával, hogy szép munkát
végzett.
Kicsit odébb Halvér és
Bütyök ügyeskedtek egy hosszú füzért a fa egyik alsó ágára, amiben érdekes
módon Kampó is segített. Az ikrek és Takonypóc persze nem okoztak meglepetést
azzal, hogy össze-vissza dobálták egymást (de főleg a Jorgerson fiút) hógolyóval,
amiben most Böff és Töff is segítettek lovasaiknak. Takony hamarosan nem maradt
szárazon, és dideregve próbálta összekaparni a megmaradt méltóságát.
- Már csak egyvalaki
hiányzik… - pillantott körbe Asztrid a vikingek közt, de csak nem szúrta ki,
akit keresett.
- Vagyis kettő – tette
hozzá Vihar.
- Én egynek számolom őket.
Hablaty és Fogatlan sehol
sem volt. Pontosítva persze voltak valahol, csak nem ott.
Hablaty iszonyú
megfázással ébredt, amiért átkozta az összes északi szelet, s hajnalhasadta óta
Asztrid ajándékán dolgozott.
Fogatlan pedig
Viharbogárén. Szerzett Hablatytól egy szép, átlátszó, tömör lapot*, s
különleges festékkel készítette rá egy „bizonyos”sikló festményét, Hablaty
egyik rajzát használva mintának. Olyan festékkel készült, ami fény hatására más
színeket ölt, mintha sötétebb helyen néz rá az ember. Fogatlan nagyon ráérzett
az ecset használatára, főleg, hogy Hablaty is sokszor magyarázott és segített
neki. Barátját nagyon meglepte a kézügyessége, s az is, hogy bizony-bizony ő is
a bal kezét használta.
Hablaty pedig egy
különleges páncélt készített Asztridnak, amin nem látszott, hogy páncél.
Éjfúria pikkelyekkel volt borítva, így könnyű volt és elegáns, mindemellett
tűzálló, és nyilván szoknyában végződött. elképesztően nézett ki, és
mindemellett biztonságot is adott a viselőjének. Hablaty most varrta föl rá az
utolsó részeket, a ruha ujjait, amin szintén volt néhány csat, így akár egy
egész tőrt is tudott rögzíteni ott Asztrid, vagy bármit, amire hirtelen
szüksége volt. A fiú borzasztóan reménykedett, hogy eltalálta Asztrid méretét
és ízlését.
- Szóval éjfúria páncél…
Hm... Érdekes választás, Hablaty – nevetett Fogatlan.
- Kösz, a tied se rossz.
Biztosan nagyon fog örülni neki Viharbogár.
A fiúk felnevettek, s
kilestek az ablakon. Szívük választottjai a fenyőfánál díszítettek, s öt percig
le sem vették róluk a szemüket. Hamar rájöttek, hogy minden fáradozást és nem
alvást megért az, hogy elkészíthessék a lányoknak az utolsó pillanatban
kitalált ajándékokat.
Mire feleszméltek, már dél
is elmúlt, ami a snoggletogi rendezvény kezdetét jelentette a nagyteremben.
Hablaty olyan sebességgel kereste a piros anyagot, amibe az ajándékot akarta
rejteni, mint még soha.
- Pajti, siess, indulnunk
kell! - intett közben Fogatlannak.
- Micsoda?! - kapta fel a
fejét a másik. Kilesett az ablakon: már sötétedett, ő pedig itt állt egy
majdnem kész festménnyel, aminek még száradnia kell. Még néhány ecsetvonást
ejtett rajta, amit Hablaty futtában megdicsért, aztán már öltözködtek is az
ünnepi ruhába, s keresték a köpenyeket is. – Menj, menj előre, majd megyek én
is, csak… Még befejezem és megvárom míg megszárad.
Nem volt mit tenni,
Hablaty ezer hálát adott neki ezért, s a frissen csomagolt ajándékkal lesietett
a lépcsőn, ki a hóba, s egy hanyatt eséssel körítve elbicegett a nagycsarnokig.
- Asztrid!
A szőke megperdült a
bejáratnál. Szőrmés kabátot viselt, haját pedig most is bonyolult fonat
tartotta.
- Hablaty? Hol voltál
egész nap? Kerestelek a díszítésnél.
A barna hajú a lépcső tetejére
érve kifújta magát, s elsöpörte a szeméből tincseit. – Öhm, igen, nem voltam
ott, mert nem értem rá. Asztrid, mielőtt bemegyünk oda, kérlek, ezt fogadd el –
majd átnyújtotta neki a pirosba csomagolt ajándékot.
A szőke Asztrid Hofferson
egy pillanatig nem tudott semmit se szólni. Hablaty az ajándékot készítette
neki… Egész eddig ezen dolgozott, s most ráadásul kettesben is vannak, nincs
itt senki. Megilletődve átvette a csomagot, de mielőtt megnézte volna, finoman
letette a mellettük magasodó szobor talapzatára. Az elkövetkező néhány másodperc
az örökkévalóságnak tűnt, s csak néztek egymás szemébe, míg Asztrid hirtelen Hablaty
nyakába vetette magát.
- Istenek, ajándékot
készítettél… nekem… - hallatszott a motyogás a fiú válla felől.
- Öhm… igen Asztrid. Mert…
Fontos… Fontos vagy nekem, tudod?
A szavak alig jöttek. Hogy
is jöttek volna, hisz Asztrid a szemébe nézett. Ilyekor szótagonként kellett
összekaparnia a mondandóját, s még egy nagyot is nyelnie kellett, ám folytatni
nem tudta.
- Nagyon köszönöm Hablaty.
És… Én is szeretlek ám.
Aztán összeforrasztotta
ajkaikat a hóesésben, a snoggletogi fények tükrében.
Akkor volt még nagy
ámulás, mikor Asztrid meglátta a páncélt, és annyira izgatott lett emiatt, hogy
ott helyben elszaladt a szobor mögé, és egy pillanat alatt magára öltötte a
ruhadarabot – miközben Hablaty vörös lett, mint a rák. Még ünneplőnek is simán
elment a szinte súlytalanul lebegő, fekete, ám sötétlila árnyalatokban megcsillanó
anyag. A pikkelyek pedig elbűvölővé és egyedivé varázsolták.
Asztrid ebben is lépett a
terembe, természetesen Hablaty oldalán, akinek fülig ért a szája a
boldogságtól.
És még a jaklikőr se
került elő.
Aztán jött a szinte véget
nem érő tánc és mulattság, a zene és az ajándékok. Asztrid sem jött ám üres
kézzel, s hamarosan Hablaty egy új jegyzetfüzetet bonthatott ki. Azt viszont
nem is sejtette, honnan tudhatta a lány, hogy az előzőből már alig maradt lap.
Egyvalaki álldogált csak
társaság nélkül: Viharbogár. Ő ugyanis még mindig Fogatlanra várt.
Számtalanszor felkérték már táncolni, elhívták beszélgetni, de ő mindenkit
udvariasan visszautasított. Már azon járt az esze, hogy megkérdi Hablatyot,
merre lehet, viszont mikor meglátta, hogy most is Asztriddal táncol, lemondott
a tervéről.
Inkább maga indult el a
Haddock ház felé.
Az ajtó egy halk
nyikordulással kinyílt. A ház kezdett kihűlni, már a kandallóban sem lobogott a
barátságos láng.
- Fogatlan? – kezdte Vihar.
– Itt vagy? Az ünnepség már egy órája tart, miért nem jössz? Valami baj van?
Fogatlan? Itt vagy egyáltalán?
A siklólány a lépcső felé
tartott, aminek tetején abban a pillanatban megjelent a szólongatott.
- V-vihar… Hát te mit
csinálsz itt?
- Csak… Nem jöttél az
ünnepségre – pillantott fel rá nagy, aranybarna szemeivel – Azt gondoltam,
valami baj van… De… minden rendben van, ugye? - Nem érkezett válasz – Fogatlan?
Az éjfúria fiú csak
szomorúan lehajtotta a fejét, s inkább visszahátrált a szobába. Viharbogár nem
értette ezt a viselkedést, s pont ezért követte. A szobába érve szilánkokra
lépett, s menten megemelte lábát. Mikor lépett egyet hátra, meglátta Fogatlan
szomorú szemeit.
- Vihar… Figyelj, ez… ez
lett volna az ajándékod, de… Pont mielőtt menni akartam, hogy odaadjam… A szél…
Kicsapta az ablakot és az lelökte az állványról… Sajnálom, hogy csalódást
okoztam, Viharbogár….
A szavak egyenként
jutottak el a lányig, aki nagy szemekkel, résnyire nyílt ajkakkal hallgatta
őket. Szóval Fogatlan eddig vesződött, hogy ajándékot csináljon neki…
Ez annyira meghatotta,
hogy nem is talált szavakat hirtelen. Igen, összetört. Igen, most Fogatlan
szomorú. De mégis… Viharbogarat újra és újra boldoggá tette a gondolat, hogy
ennyire sokat számított neki, hogy még ezt az emberszokást is megpróbálta
követni, hogy örömet okozhasson… Sikerült
neki.
- Fogatlan… Ez egy
csodálatos tett volt tőled… És nagyon sajnálom, hogy tönkrement, de ez nem a te
hibád, hallod? Nem a tiéd. Viszont az, amit tettél, hogy megcsináltad nekem, én…
El sem tudom mondani, hogy mennyit jelent ez nekem…– itt finoman átlépett az
őket elválasztó szilánkokon, megfogta Fogatlan kezeit, s csendesen levezette a
lépcsőkön. Megállt vele a kinti havazásban és a lámpások közt, miközben félig a
fejére húzta köpenye csuklyáját. Kezeik ekkor újra összecsúsztak, s találkozott
a tekintetük. A szerelmes, boldog, igazi és felejthetetlen szerelmes csók előtt
azonban Vihar még közölt vele valamit: - Viszont azt sose feledd, hogy te vagy
számomra a legnagyobb ajándék.
"Te vagy a karácsonyi ajándékom" ~ Vihar
AAAAWWWW annyira, de annyira cuki leeett!! *----* Most sem csalódtam benned Até! 😉 Nagyon édes kis snoggletogi történet ❤ Most pedig nyomás, siess a következő fejezettel is! *-*
VálaszTörlésKöszi Magdiiii, ari vagy *-* És igen, igen, máris rohanok, levegőt se veszek! Csak hozom a bejglis tálat, és húzok írni XDD
TörlésDe aranyosak :3
VálaszTörlésFogit meg sajnálom... Én biztos tiszta ideg lennék, ha tönkremenne az ajándék, amin régóta ügyködöm... De Vihar olyan aranyos volt 😍
Asztrid ruháját meg egész egyszerűen ellopom. Mert éjfúria pikkely. És mert Hablaty csinálta. És mert Asztridé. És mert csak. :3 (már csak ki kéne nyomozni, merre van Hibbant 😭)
És, igen, most hogy jött egy kis Snoggletogi rész, a Mester álláspontján vagyok. Siess a kövi résszel!! (az a kép 😍)
Én tudom merre van Hibbant, google megtalálta! *-* Szóval már ruhát is lopsz? De akkor miért nem egy egész éjfúriát?
TörlésJa várj, nekem most mennem kéne fejezetet írni, nem maradhatok kötekedni XD
Ui: Fogi helyében sikítófrászt kaptam volna és elkapartam volna magam ott az emeleten XD
Nagyon jó lett Até!! Olyan aranyos a Hiccstrid és a Stromless!! *-* Fenomenális!!! Gratu! :D
VálaszTörlésBoldog karácsonyt!
Várom a kövi részt!!
A kép meg szenzációs!!!
TörlésBoldog Karácsonyt neked is így utólag! ^^ :3
TörlésKöszönöm szépen, örülök, hogy tetszett a szösszenet és a rajz is, amit szerintem elrejtek valami hátsó merevlemezre, hogy ne lássam XD
Aténa... Hosszú szembenézések, snoggletogi ajándék, szállingózó hó, elvileg klisének kéne lennie, azonban ezt is úgy írtad meg, hogy csak ültem a gép előtt, és elgondolkoztam, hogy én mit is várok ettől az egésztől? Melletted labdába rúgni... Ehh.
VálaszTörlésZseniális, amit művelsz ezen a blogon, és minden csodálatom, amiért az ünnepek előtt még ilyen különkiadásra is jutott erőd.
Az pedig, ahogy írsz... Nem győzöm eleget hangsúlyozni, de újra és újra ámulatba ejtesz.
Flake... Ide figyelj te lány. Ilyet te pont nem mondhatsz. Tilos. Ugye Kled? Akinek olyan szókincse van, mint neked, egy szót se szólhat. Én örülnék, ha labdába rúghatnék melletted ember, ne kergess az őrületbe!
TörlésOh, és nem, mint láthatod, így is késtem mert nem volt rá időm, félhullaként hajnali három körül írhattam eme sorokat XD Szóval, csss, vagy rád küldöm Kledet!
Neked is boldog Snoggletogot! :) nagyon nagyon nagyon jó lett *-* annnnyira aranyosaaaak *-* most még jobban ünnepi hangulatom lett :D
VálaszTörlésBoldog Snoggletogot! :3
TörlésÖrülök, hogy tetszett, és most igen, én is rámondom: marha cukik, de ők mindig azok *-*
Neked is! :) (utólag :D)
TörlésNagyon tetszett! Igen *-*
Mikor lesz következő rész? *-* persze a szünet az szünet neked is, úgyhogy pihenj jóóó sokat :) de nagyon nagyon várom már az Álomháború újabb részét (megöl a kíváncsiság, hogy mi lesz Habival és hogy a sárkányok újra sárkányok lesznek e. Na meg persze a Soulmates *-* úristen hát nekem foggggalmam sincs, hogy hogy fogom kibírni még a "kijöveteléig". :D annnyira nagyon imádom ahogy írsz *-* és remélem, hogy a lelkesedésed az írás iránt nem múlik el egészen az ÍNAS 3. részééig vagy még talán az után se. *-*-* csak így tovább! Te adsz értelmet az életemnek! :D *-*
Jaj, Odinra, kicsit túlzás, hogy annyira jól írnék, én csak igyekszem és sokszor nem is tartom elég jónak XD Mert tudom, hogy mikor jó, de sokszor nem eléggé az, és olyankor megöl az ideg, hogy na most ez tuti nem tetszik majd senkinek XD De ne aggódj, nem hagyom abba az írást, a Soulmates pedig előkészületben van, pont azért, hogy időben meglegyen és azzal ne legyenek csúszások ^^ Sőt, lehet hogy lesz hozzá egy profi illusztrátorunk egyik kedves barátnőm személyében *o* Ennek én borzasztóan örülnék, mert úgy igazi, profi munkák születnének a történet grafikai oldaláról :D Szóval ne aggódj, az is érkezik hamarosan :D
TörlésEz nem igaz! Egyszerűen bámulatosan írsz! *-* de komolyan... Minden létező magyar ÍNAS fanficet elolvastam és ez a legtöbbnek még a nyomába se ér :).
VálaszTörlésDe jó de jó de jóóóóóó *-*!!!!! Már nagyon nagyon várom, mind az Álomháború folytatását, mind a Soulmates kezdetét *-* már legalább 7-szer olvastam el az összes fejezetet oda-vissza :D egyszerűen nem tudom megunni *-*
Hajrááá! :) *-----* ^^
Istenek, Até… ez egyszerűen… tényleg egy szösszenet, de annyira hihetetlenül aranyos és tökéletesen megfogalmazott, és mellé ez a zene… először, megtaláltam, mit fogok hallgatni karácsonykor. Másodszor – teljesen magam elé tudtam képzelni minden egyes történést, és mikor az utolsó sorok előtt véget ért, újra indítottam, mert nem bírtam nélküle… Imádtam úgy az egészet. Tökéletes zene, tökéletes írás, tökéletes hangulat, iszonyat aranyos shipek, baromi jó ötletek, és ez a DW-s ”Nem kell mindennek tökéletesnek lennie, hogy csodás legyen” stílus… Ahj, Até, ez volt az én előkarácsonyi ajándékom! El sem hiszem, hogy e nélkül éltem egy sötét évet…
VálaszTörlésI love you, Sony <3 Merry Snoggletog! <3