Huh, ez egy igencsak nehezen megszületett fejezet, mármint marha nehéz úgy írni, hogy van egy hiperaktív unokahúgod aki ráadásul lenyúlja a laptopod. Ezért csúszott ennyit ez a rész, és most meg is ijedtem, hogy nagyon megcsúsztam vele. na jó, nem panaszkodok, olvassatok, olvassatok és öntsétek ki oda le a véleményeket! :)
4. fejezet
Más
hétköznapok
Sosem volt egyszerű az élet Hibbanton. A sárkánylovasok
viszont el sem tudtak képzelni ennél nagyobb problémát. A legrosszabb az volt,
hogy nem született megoldás. Semmi, egy sejtetés se, egy fél szó sem arról,
hogy mit tegyenek most.
Csupán annyit tudtak megbeszélni, hogy ki miként és
mikor jött rá, hogy a sárkánya emberré változott, ami, meg kell mondani,
érdekes helyzeteket idézett elő.
Asztridot hasonlóan érte a reggel, mint Hablatyot, az
ikrek azt hitték, hogy Böfföt és Töfföt elkapták a sárkányvadászok és helyükre
küldtek két, zöldhajú ikersrácot, hogy megzavarják a lovasokat. Takonypóc
először nem tudta megértetni Kampóval a történeteket, s alig tudta
megakadályozni, hogy az égővörös hajú, magas, erős testalkatú illető
"felszálljon" a házuk emeleti ablakából. Halvér és Bütyök esetéről
pedig ne is beszéljünk.
***
Hablaty és Fogatlan hazafelé baktattak, természetesen
megint az erdei úton. Fél napig faggatták Bélhangost, hogy miként lehetne
segíteni az enyhén pikkelyes tinédzser csapaton, hogy újra visszanyerjék
eredeti formájukat. Bár a kovács kiszedte belőlük, hogy mégis miként sikerült
mindezt összehozni, továbbra sem talált rá megoldást Viszont Hablaty a lelkére
kötötte, hogy ne híresztelje el senkinek (főleg ne az apjának) ezt az egészet,
mert komoly baj lehet belőle.
- De ha nem mondhatja el senkinek, ki fog segíteni
rajtunk? - tette fel a kérdést sokadjára Fogatlan, mert még egyszer sem kapott
rá konkrét választ. Hablaty mindig félreterelte a szót, hiszen nem akarta azzal
megijeszteni, hogy bizony-bizony fogalma sincsen. Szerencséjére barátja
végtelenül türelmes volt... legalábbis még.
- Hát... Halvér már bújja a könyveket, és ha ez a
legenda benne van, a visszafordítása is, biztos vagyok benne...
Kicsit sem volt határozott a válasz, Fogatlan ezt meg
is jegyezte:
- Fogalmad sincsen, igaz?
Megálltak. A kérdés is megállt a levegőben. Hablaty
ránézett, érezte, hogy olvas a gondolataiban, látja az elméjét, érzi a hatását,
a súlyát ennek az egésznek.
- Nem, nincsen. De nem adom fel.
***
A hazatérés sem sikerült úgy, mint tervezték. A hátsó
ajtó zárva volt, elölről nem mehettek, így Hablaty az ablakot választotta, mint
utolsó útvonal a szobába. Ám hiába, vagy tizenkétszer nekilendült, de minden
egyes alkalommal visszacsúszott a cserepeken, akárhogy próbálta. Ez nagyon nem
akart sikerülni. Fogatlan - miután kinevette magát rajta, természetesen - bakot
tartott neki, amint Hablaty megmutatta, hogy kell, s fellökte barátját a
párkányig.
- És te? - nevetett Hablaty, mikor már félig bent volt.
Fogatlan válaszul csak a fejét ingatta, majd hátrált
néhány métert. Nekifutásból persze ő a macskák ügyességével és gyorsaságával
fent volt, s már az ablakpárkányon egyensúlyozott, mielőtt beugrott.
Viszont volt itt egy kis probléma. Hablatyot ugyan nem,
de őt észrevette Pléhpofa a hazafelé vezető ösvényről. Első gondolata volt,
hogy valaki - egy számára teljesen ismeretlen személy - épp most tört be
Hablaty szobájába. A fiát féltve rohanni kezdett a ház felé, berontott az ajtón,
az majdnem ki is szakadt. A főnök egy földrengés erejével dübögött fel az
emeletre, szekercét rántva, s a szobába vágódás lendületével már ketté is
akarta csapni az "idegen" fejét. Fogatlan átesett egy széken, a
földön érkezett, s rémülten kapta karjait az arca elé, míg Hablaty be nem
ugrott elé.
- Apa, ne!!! - a főnök először nem értette.
- Hablaty, elment az eszed?! Állj odébb! - ám mielőtt arrébb
taszajthatta volna fiát, az elkapta a szekerce nyelét. Rájött, hogy
feleslegesen mentegetőzne vagy hazudozna, egyszerűen a helyzet tette
szükségessé, hogy most azonnal beszámoljon a történtekről.
- Apa, ne bántsd, ő Fogatlan!
Pillanatnyi csend. Pléhpofa zavarodottan rázta a fejét,
leeresztette a szekercét. Pontosabban először Hablatyra nézett úgy, mint akinek
nincs ki a négy kereke.
- Miket beszélsz, Hablaty? Fogatlan egy sárkány, egy
éjfúria, ő meg egy ember!
- Higgy nekem apa, ő Fogatlan, csak... más... Nézd,
nézz ide, megmutatom! - s ezzel felsegítette rémült barátját, s apja elé tárta az
igazságot, azzal, hogy megmutatta Fogatlan pikkelyeit, s közben elmagyarázta a
történteket, de csak dióhéjban. - Apa... csak... csak nézz a szemébe, és
láthatod, ő az...
A főnök nagyon nehezen tudott a zöld szemekbe nézni. De
mikor végre megtette, láthatta az ártatlanságot, a zaklatottságot, a
félelmet... a félelmet az ismeretlentől...
Hablaty hamar vázolta azt is - megragadva a kínos csend
megtörésének lehetőségét -, hogy Bélhangos már dolgozik az ügyön, ahogy ők is. Apja
figyelmesen hallgatta, s közben néhány kérdésre meg is találta a választ, s
hamar közölte is fiával:
- Nem kell rejtegetnünk őket, Hablaty. A titkolózás
csak nehézség, és baj is lehet belőle, úgyhogy a legjobb, ha felvázoljuk a
szigetnek, mi a helyzet. Meg fognak békélni vele, hidd el. Sőt, talán még
segíthetnek is.
- Azt kötve hiszem... - ingatta a fejét hitetlenkedve,
de beletörődéssel Hablaty.
- Ugyan már Hablaty, bízz meg öreg apádban - csapkodta
vállon kacagva Pléhpofa (ezzel kis híján megszabadítva Hablatyot a lapockájától).
- De most úgy hiszem, mind fáradtak vagyunk. Menjünk pihenni egyet, és holnap
reggel megbeszéljük ezt, rendben?
Először sóhajt kapott válaszul mindkét fiútól, majd
Hablaty motyogós "rendben"-je is megérkezett.
Mivel a kőlap egy embernek nem volt a legkényelmesebb,
Hablaty megágyazott magának az ágy mellett, azt pedig átengedte Fogatlannak,
aki valahogy mindig hasra feküdt, vagy összegömbölyödött, de egy órát biztos
forgolódott, mire sikerült kényelmesen elhelyezkednie. Hiába, ez egy emberi
póz, egy emberi ágyon, takarókkal, párnákkal, amik igazából kényelmesek voltak,
csak...
Ez így nem ő. Nem Fogatlan, az éjfúria, hanem Fogatlan,
a jelentéktelen kicsi ember...
Reggelre teljesen más pózban feküdt, mint ahogy
elaludt. Nyilván álmodott bőven, s keze-lába lelógott az ágy széléről, szinte
keresztben feküdt, s így azzal a kellemetlen aprósággal ébresztette Hablatyot,
hogy egy ügyetlen fordulattal ráesett, s az oldalába könyökölt.
Hablatynak nem ez volt a legnagyobb baja, hiszen
Fogatlan térde is nagyon, de nagyon rosszul - mi tagadás, a lehető
legrosszabbul - érkezett s neki még kiáltani sem maradt ideje a kegyetlen fájdalomtól,
amitől a hangja is valamivel vékonyabb lett.
- Oh istenek, nagyon sajnálom! - Fogatlan azonnal
lepattant róla, s ülő helyzetbe segítette. Szörnyen rosszul érezte magát, hogy
Hablaty csillagokat lát miatta. A másik csak integetett, hogy semmi gond,
miközben felhúzta a térdeit, s dülöngélni kezdett előre-hátra, hátha javít a
helyzetén. - hozok jeget...
- NE!
***
A reggeli alatt alig beszéltek. Fogatlan
végignyavajogta az a húsz percet, hiszen először semmiféleképpen nem akarta
megkóstolni a zabkását.
- De nincs benne hal - panaszolta a fekete hajú, már
nagyon sokadjára.
- Attól még ehető, Fogatlan. Reggelire nem eszünk halat
- okította barátját Hablaty. Nagyon nagy türelme volt, a reggeli kis baleset
után is.
Igazából meglátta a jót és a rosszat is a helyzetükben.
Szörnyen érezte magát, hogy kimaradnak a repülések, ami minden reggeli előtt
szinte elhalaszthatatlanok voltak, viszont Fogatlan ezt nem tette szóvá.
Látszott rajta, hogy kitekinget az ablakon, s ott ült a szemében, hogy szívesen
kitárná szárnyait, amik most nem léteztek. Viszont itt a másik tulajdonság,
amit Hablaty szeretett: Fogatlan beszélt hozzá. Már nem csak hallgatóság volt
(persze, sokszor beleszólt a döntésekbe korábban is a sajátos módján) most
viszont már meg tudta fogalmazni, mit szeretett volna. Bár nem volt valami
bőbeszédű, Hablatynak az a néhány szava is kincs volt.
Fogatlan volt az egyetlen, aki nem úgy állt a
dolgokhoz, mint a többi sárkány. Mindig is különc volt, ebben a témában is.
Láthatóan Viharbogár, Bütyök és a másik három nagyon élvezték ezt az újfajta
életet. A siklólány hosszú órákig elcsacsogott Asztriddal, Bütyök azt tette,
amit eddig is: szaladt Halvér után. Kampónak egészen új csínytevések jutottak,
amiket örömmel ki is használt, míg Böff és Töff annyira messze mentek
egymástól, a mennyire csak tudtak, csupán a poén kedvéért.
- Jól vagy pajti? - Hablaty zökkentette vissza a
mélázásából a reggelije mellé, amihez nagyon nem akart hozzányúlni.
- Hát... izé... - tudta, hogy a motyogás nem megoldás,
így inkább letette az amúgy is rosszul fogott kanalat, s hozzákezdett a
mondandójához. - Tudod... Nagyon jó, hogy beszélhetünk meg minden, de...
Hiányzik a repülés, a szárnyaim, minden... Ez nem én vagyok, Hablaty, nem tudom
megszokni, hogy széken kell ülnöm, hogy, beszélnem kell hozzád, mert máshogy
nem megy a magyarázás, meg... Meg minden... - s ezzel fejét az asztalon
elfektetett karjára hajtotta, ahonnan előtte eltolta a tányért. Hozzá se nyúlt
a reggelihez, ezt Pléhpofa is láthatta. Tekintete fiára esett, aki szinte
könyörgött a segítségért. Most egy szülői szó kellett, hiszen ha a kamasz nem
találja magát a világban, akkor mutatni kell neki pár lehetséges utat, s hagyni,
hogy válasszon közülük.
Pléhpofa szíve menten meglágyult, s leült ő is a fiúk
mellé, majd lapátméretű tenyerét Fogatlan vékonyka vállára csúsztatta - ebből a
szempontból nagyon is hasonlítottak Hablattyal. A főnök belekezdett a
monológba:
- Figyelj csak egy kicsit Fogatlan. Amikor én fiatal
voltam - itt Hablaty fékezés nélkül megfejelte az asztalt, barátja pedig
felnézett a családfőre -, nos, nem voltam épp hozzátok hasonló, de megvoltak a
magunk gondjai akkor is. Szóval, csak azt akartam mondani, hogy ne azon
sopánkodj, ami már megtörtént. Sok rossz történt már, a legerősebb példa a farokszárnyad. Mindenki azt gondolta,
többet nem repülsz. És te mit csináltál?
Habozás. A válasz nem érkezett azonnal, a szavak
érlelődtek a zöld szemek mögött.
- Repültem.
- Repültél bizony. De még hogy. És hogyan volt
lehetséges ez? - bólogatta a főnök, tudva, hogy ezzel is lelkesíti. Elérte a
célját. Fogatlan elmosolyodott.
- Hablattyal. A segítségeddel - nézett legjobb
barátjára, aki boldogan visszamosolygott rá.
Pléhpofa folytatta:
- Igen, és ha ez sikerült, már bármi sikerülhet, fiúk.
Mert ti mindig is összetartottatok, ha most is ezt teszitek, semmi sem
lehetetlen.
***
Hogy mi a következő lépés azok után, hogy az egész falu
értesült erről az egészről? Várni. Várni, míg Halvér vagy Bélhangos elő nem
rukkol egy válasszal, egy ötlettel, egy feltevéssel. Bármivel. Várni nehéz,
tehetetlenül nézni a barátunkat, ahogy egy olyan világba kényszerül, amiben nem
érzi jól magát.
Fogatlan, Viharbogár és Bütyök a Hofferson ház előtti
lépcsőn ültek, s figyelték, ahogy Böff, Töff és Kampó egymás agyára mennek.
- Megmondtam nektek, nem vagyunk haverok és nem vagyok
kíváncsi, mivel ütitek el az időt az ikrekkel - morogta a vörös hajú. Töff
ekkor megint akart tenni egy megjegyzést Kampóra, de kuncogásba fulladt a
mondata.
Bütyök felsóhajtott, s előre hajolva a térdeire
támasztotta a könyökét. Unta már a várakozást, hiszen azért ültek ott, egy
kupacban.
- Szerintetek mennyi idő mire visszaérnek a lovasaink?
Válasz helyett csak egy újabb kérdés érkezett, most
Böfftől:
- Egyáltalán hová mentek?
- Kalmár Johann hajója egy órája futott be a kikötőbe.
A lovasaink azért mentek le, hogy ruhákat vásároljanak nekünk, mert végül is az
ő gönceikben nem járhatunk, Hablaty szerint legalábbis - Fogatlan válaszolt
mindkét kérdésre.
Kampó erre felnevetett.
- Igen, neked a legkínosabb, hiszen Hablaty magasabb
nálad!
Fogatlan a szemöldökét ráncolta.
- Na és? Mi van abban, ha magasabb nálam?
- Muszáj ezen vitázni? Örüljünk, hogy kitartanak
mellettünk és igyekeznek élvezhetőbbé tenni az új hétköznapjainkat - szólt
közbe a homlokát fogva Viharbogár. Ő és Fogatlan meglepő módon az első perctől
foga kerülték egymás pillantását.
- Új hétköznapok, Viharbogár? - folytatta a kötözködést
Kampó - én nem kértem új hétköznapokat, nem kértem emberi hangot és szavakat,
sőt, nem akartam, hogy olyan földhöz ragadt legyek mint ő! - mutatott
Fogatlanra, aki erre egy szempillantás alatt talpra ugrott.
- Földhöz ragadt? Földhöz ragadt?! Adok én neked olyan
földhöz ragadtat, hogy...!
- Pajti! - Hablaty hangja szakította meg az elfajuló
vitát, Kampó és Fogatlan között teremve. Épp időben tétek vissza a lovasok. -
Mégis mi ez az egész? Húsz percre hagytunk magatokra titeket, és már megy az
acsarkodás?
- Őt kérdezd - tolta hátrébb Hablatyot legjobb barátja
- mert valaki nem tudja visszafogni a megjegyzéseit, nekem pedig van egy határ,
ami után nem vagyok hajlandó tűrni!
- Elég! - vágott közbe Viharbogár és Asztrid egyszerre.
Fogatlan csak fújtatott, de nem mondott többet,
szimplán faképnél hagyta az egész csapatot. Hablaty pedig meg sem próbálta
megmagyarázni a többieknek a problémát, menten barátja után sietett, s megfogta
a vállát. Félúton voltak már hazafelé, mikor utolérte.
- Minden rendben?
- Úgy nézek ki, mint akivel minden rendben?!
- Hé... csak kérdeztem...
Fogatlant nem volt könnyű felidegesíteni, ezt Hablaty
is tudta. ha viszont valaki azokon a pontokon kapta el, ami érzékeny, kegyetlen
harag tört fel belőle. Ezek közé tartozott az önálló repülés képességének
feszegetése, Hablaty szidása és... még valami, amit magának sem ismert be.
- Ne haragudj, Hablaty... -
sóhajtotta végül.
Barátja pedig egy nyugtató mosoly kíséretében jelezte,
hogy nem haragszik, s kísérni kezdte a ház felé. Ideje felpróbálni a ruhákat.
A fekete, rövid ujjú tunika, a sötétlila nadrág, s a
vállára és mellkasára jutó szürke farkasbőr szőrme és az egyediséget őrző,
piros öv nem is tükrözhették volna jobban Fogatlan igazi valóját. Mi tagadás,
Hablaty ügyesen válogatta össze a ruhákat. Sőt, még az apját is előkerítette a
kamrából, hogy megmutassa neki, barátja mennyire jól fest ebben az új
öltözékben.
- Nos... tényleg olyan... Hát... Fogatlanos - motyogott
Pléhpofa, mikor Hablaty körbeforgatta előtte Fogatlant, aki ezt nagyon rosszul
tűrte. Szerinte túlzásba vitte ezt az egészet.
- Fogatlanos? -
kérdezett vissza hitetlenkedve Hablaty - Ne már apa, tudsz te ennél jobbat is!
- Igen, de nem akkor, mikor tenger a dolgunk - intette
le fiát a főnök, majd hozzátette. - oh, és ha már itt tartunk: fiúk, a Bork hét
alkalmából holnap érkeznek hozzánk a Fjordvégiek és az ünneplés végéig, azaz még
néhány napig maradnak, ez időre titeket osztottalak be a konyhára.
- Mi van?! - Hablaty csak ennyit tudott kinyögni
hirtelen. A Fjordvégi törzsről nagyon keveset hallott, hiszen legutóbb ötéves
korában jártak itt, Hibbanton. Annyira emlékezett a mondákból, hogy állítólag
mind egytől egyig szőkék. Nem is ez volt a fő döbbenete, hanem hogy ő és
Fogatlan ünneplés helyett egész végig a konyhán fog dolgozni. De mint tudta,
ezzel az érvvel nem támadhat az apjánál, épp ezért a másik oldalról közelítette
meg a dolgot. - Na és mi lesz a sárkányokkal? Valakinek el kell rejtenie őket,
és tudomásom szerint én vagyok a...
- Igen tudom, de Asztrid már lecsapott előtted erre a
feladatra.
Ez még nagyobb arculcsapásként jött, mire Fogatlan fel
is nevetett, s Hablaty gyilkos tekintetétől csak még jobban rázta a kacagás.
- Hahaha, nevess csak, de ne feledd: a konyhai munka
rád is vonatkozik, szóval kösd fel a farokszárnyad, mert ez háború!
Fogatlan továbbra sem tudta abbahagyni a kacarászást,
majd karba tette a kezeit, s így monda:
- Állok elébe, pajti.
***
A következő napot a falu nyílt konyhájában kezdték. Az
volt az igazán meglepő, hogy nem voltak egyedül, hiszen Halvér és Bütyök már ott
sínylődött egy ideje öt zsák krumpli hámozásával - a nagydarab fiú főleg azzal,
hogy Bütyök ne szúrja le magát véletlenül.
- Oh, sziasztok. Jó tudni, hogy nem mi kaptuk egyedül
ezt az unalmas és fárasztó munkát - sóhajtott fel Halvér, mikor meglátta a két
barátot. - Bélhangos azt üzente, hogy menjetek mosogatni.
Hablaty és Fogatlan összenéztek. Semmi kedvük nem volt
az egészhez főleg úgy, hogy Pléhpofa már kora reggel felkeltette őket, s nem is
volt csoda, hogy az élőholtakra jellemző mozgással jutottak el eddig. Most is
alig vánszorogtak el a helyiség másik végébe, ahol egy halomnyi mosogatnivaló
várta őket.
- Álljunk csak meg egy pillanatra, hiszen a vendégek
még itt sincsenek, mi ez a sok
szennyes?! - mutatott végig a káoszon Hablaty. Biztos van valami, bármi, amivel
elháríthatja ezt a borzalmas munkát.
- Azok a más munkákat űzők szennyesei. Például
Bélhangosé, mert állítása szerint ők most nem érnek rá, mégis rendnek kell
lennie, mert majdnem minden család szállást nyújt majd a vendég törzsnek -
felelte Halvér, de ott volt a hangjában, hogy nagyon nincs kibékülve ezzel a
megoldással.
- Ahj, az istenekre, ennek is most kellett jönnie?! -
nézett az égre Hablaty.
Ennél
rosszabb már úgysem lehet, gondolta. Szinte biztos, hogy a főnöki ház fog otthont adni a fjordvégiek
vezérének is, így teljes lesz a zsúfoltság néhány napig. Zsúfoltság mellett
pedig nem lehet gondolkodni és szabadon beszélni.
A hangulatát pedig csak rombolta a tény, hogy Asztrid
és Vihar pont az orruk előtt haladtak el, egy csapat siklót terelve ki a
faluból.
- Szia Hablaty! - integetett mosolyogva a szekercés, de
látszott rajta, hogy alig tudja visszatartani a kuncogást.
- Ez háború, Asztrid! Háború! - szólt ki az ablakon
Hablaty, amin a Hofferson lány nagyot kacagott. Imádta bosszantani ilyen kis
"apróságokkal".
És a java még hátra van. Asztrid épp csak arról nem
tudott, hogy számára is.
Büszke vagyok magamra hogy ennyi idő alatt elolvastam fájó szemmel te gyerek :'DDD
VálaszTörlésBorzasztóan jó lett mint mindig <3
Imádom milyen hosszúakat írsz :DD
Várom a folytit és a Hiccstridemet!! XDD
A Hiccstrid kártyavárat már építem is :D És köszi Fannesz ^^
TörlésNagyon jó lett. Én is várom a Hiccsteridet. :D
VálaszTörlésKöszi :D Valahogy azt is beleépítem de van itt még más is, amit most Astrid Halász talált el :D
TörlésValami, amit még magának sem tud Fogatlan bevallani, majd Fogesz és Vihar nem néznek egymásra...hmm...HMM... XD
VálaszTörlésBúza jót érez, nagyon jót xDD
Háború van, gyerekek!
Ha Fanninak van Hiccstridje, akkor én kapok Stormlesst? *Fogiszemek*
Támogatom! :D
TörlésNem is kell Fogiszem a Stormlesshez, hiszen még az előzetesnél figyelmeztettelek titeket, hogy ennek a történetnek az az egyik központi témája :D És jók a sejtéseitek :D
TörlésHallod bakker.. :DD
TörlésHa nekem választanom kéne Hiccstrid és Stormless között...XDDD Az nagyon nehéz... D:
De igen Stormlesst is várom :3
Szeretlek Até..XDDD
Épp ez a jó hogy nem kell választanunk, a kisasszony vagy mindkettőből rak a sztorijába, vagy Ride-al előkeríttetem a vudubabát xD
TörlésKár, hogy nem egy év múlva találok rá a történetre, mert legszívesebben egyhuzamban olvasnám végig :D Nagyon-nagyon jó, siess a kövivel! Úgy tűnik Böffel és Töffel tévedtem :) A "háborúért" odavoltam :D
VálaszTörlésKöszi! :D A háború még csak most kezdődik >:D Igen, ezért nem súgtam, hogy velük bizony tévedtél, de nem gond, örültem az érdekes tippeknek :D Én viszont örülök, hogy most találtál rá, mert mindenhol olvashatom így a véleményed :D
TörlésKöszi :D Amúgy úgy tűnik, azzal is tévedtem, hogy Bogár és Fogi nem ÚGY lesznek. De ennek a tévedésnek örülök :D Hiccstrid and Stormless forever <3
TörlésJajj mi folyik itt embereek?? Azt hiszem függő lettem :3 Istenem Fogatlan és Viharbogár annyira cukik lennének együtt <3 De persze a Hiccstridet sem felejthetjük el! Fogatlan még emberként is olyan cukiiii!! Alig várom a kövit. Légyszi siess! Imádom az írásaid!
VálaszTörlésKöszönöm!
TörlésSietek, ahogy tudok, csak most is otthon és mamám közt ingázok, és így nagyon nehéz haladni, viszont mindent megteszek, hogy még a hétvégén legyen új rész.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésÉn is függő lettem. 😄 Egyszerűen olyan jól fel van építve az egész történet hogy alig tudom kivárni a következő fejezetet. Hicctridre kíváncsi leszek mert most nagyon mérges Asztridra Hablaty. Fogatlan meg nagyon jól sikerült. Tényleg egyedi lett a személyisége. Gratulálok szép munka. 😉
VálaszTörlésImádom! Rengeteg ilyen fanfiction-t olvastam de eddig ez vol a legjobb! Függő lettem!Amugy várom a Hiccstridet és a Stormlesst is várom a kövit! :D
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Nagyon jól esik ezt hallani (olvasni :) ), és nagyon igyekszem a kövivel!
TörlésHmmm, eddig minden a terv szerint halad! *kézdörzsölés*
VálaszTörlésCsak így tovább, hadd tomboljon az a háború! >:D
Terv? Milyen terv? Snowflake, te tudsz valamit?! :D
TörlésKledirn, most nagyon benne vagyok a sárkányok egymásnak ugrasztásában. Erről a történetről csak halvány sejtéseim vannak, de úgy fest, itt is egy jó kis csetepaténak nézhetünk elébe, szóval kíváncsian várom a folytatást :)
TörlésIgen, azt észrevettem :D Egy kis csetepaté pedig kell ;)
TörlésCsak ez épp nem sárkányok közt dúl, hanem a Hiccstrid párosunk közt >:D
TörlésAztán iparkodj a folytatással, ha kíváncsivá tettél! :) Nagyon jó lett!
VálaszTörlésSietek sietek :D
TörlésWáááh, beértem a sztorit XDD nem egyszer elmondtam már neked, de leírom ide is: IMÁDOM A TÖRTÉNETEIDET! :D eddig jó dolgom volt,mert folyamatosan olvashattam tovább ameddig kedvem tartotta, de most már tényleg várnom kell a következőre...siess vele kérlek, mert félek hogy elvonási tüneteim lesznek! XDDD
VálaszTörlésEgek, máris, írok írok XDD És nagyon köszi, minden mondat egy biztatás! :'D
TörlésIgeen! Kampót eltaláltam!! :D Vagy legalábbis a nézését. XD Meg az ikrek&BöfTöff dolgot. Bütyök legalább olvasni megtanulhatna... De hogy HICCSTRID és STROMLESS IS?? ÁÁÁÍÍÍJUUUUUJ!! Olvasom is tovabb, mert belehalok! :P
VálaszTörlésStormless az egy gyakori jelenség a történetben, a Hiccstrid után annyira nem szaladok, de a kérések miatt írtam olyat is, legyen min nyáladzanotok :D
TörlésNa igen...a nyáladzás az meg volt rendesen *.* :D
Törlés