Hoztam itt egy kis fejezetet,bár nem vagyok biztos benne, hogy nem vagyok mazochista az előző fejezet alatti 50 komment egyik témája ugyanis a woodoo gyártás és az átokírás volt szóval.... Na mindegy, talán nem öltök meg :3
/what a cliffhanger!/
Jó olvasást!
3. fejezet
Hol a
sárkányom?!
- Te figyelj Kőfej, nem akarsz véletlenül TENNI
valamit?!
Fafej csak ennyit tudott mondani, mikor szemtanúja lett
az eseményeknek.
- Mégis mire gondolsz, menjek oda és szelídítsem meg?! Haver,
összekevered Forrival, az a sárkány ott vízből van!!!
- Oké, de akkor te találod ki, hogy mit mondunk
Asztridéknak, mert tuti, hogy megöl ha előállunk azzal a szöveggel, hogy
"bocsi Asztrid, Hablatyot és Fogatlant felzabálta egy
vízsárkány" - fortyogott a bátyja
türelmetlenül.
Kőfej erre morgott egy sort az orra alatt, s épp, mikor
készült leszállni Böff nyergéből, megmozdult egy bokor mögöttük. Mindketten
hátralestek, s egyedüli szerencséjük volt, hogy Asztrid érkezett, a másik
kettővel és a sárkányokkal.
Fafej annyira megdöbbent ettől, hogy hirtelen zavarában
csak ennyit mondott:
- Hablatyot és Fogatlant felzabálta egy vízsárkány.
Kőfej pedig állba bokszolta
- Te nyomi, ezt akkor kell mondani amikor már
megtörtént!
Asztrid pedig hitetlenkedve hallgatta őket, mikor
felnézve meglátta a jelenséget, a fülébe jutottak a sikolyok. Az utóbbi persze nem érdekelte, s
mint harcos, első dolga volt cselekedni. Megpaskolta Viharbogár hátát, aki
nyomban tudta a feladatát, s a levegőbe emelkedve felkapta a civakodó ikrek
közül azt, amelyiket a lánynak vélte, s már száguldottak is a tengerpart felé.
A sikló nem sokra a kotkodáló tollastól engedte el Kőfejt, aki fejjel beleállt
a homokba ugyan, de tudta a feladatát.
Vele ellentétben Asztrid egy szaltóval ugrott le
Hablatyhoz közel, s nekifutásból rohant a fiú felé, így lendületből be tudta
rántani egy szikla mögé a felkerekedő ár elől, Viharbogár maga pedig felkapta
Fogatlant a szárnytövénél fogva, s némi erőlködés után ugyan, de fel tudott
repülni vele, így a hullám alattuk ment át, s fél pillanat alatt elmosta az
egész partot, még Takonypócék is vízben álltak az erdő szélén. Asztridot és
Hablatyot senki nem látta.
Kőfej csont szárazon botorkált elő, Csirkével az
ölében. Szinte hihetetlen módon, hiszen ő is elég közel volt az esethez, mégis,
a partnak csak azon szakaszát érte a víz, ahol az éjfúria és lovasa tartózkodtak.
Viharbogár is letette Fogatlant a kis csapat mellett,
bár ez annyira sietősre sikerült, hogy mindketten elestek. Jelen esetben ez
most sem őket, sem a többieket nem érdekelte, hiszen még mindig Asztridékat
keresték a tekintetükkel, ám mikor a víz visszahúzódott, a szikla, ami védelmet
nyújtott nekik, most nem takart senkit.
- Hová lettek? - jött egy halk kérdés Halvértől. Senki
sem válaszolt, s érezték, hogy elszorul a torkuk. Mi van, ha a víz behúzta őket
is? Mi van, ha olyan mélyre sodorta őket, hogy már nem tudtak kiúszni?...
Fogatlan bánatosan nyüszített, s hirtelen rohanni
kezdett a vízpart felé. Most nem volt semmilyen hang, semmi, ami elterelte
volna a figyelmét. A lovasa, egyedül ő járt a fejében. Nem érezte a szagát,
csak a sós vízpárát a levegőben.
- Hablaty! Asztrid! - kezdte Takonypóc az óbégatást,
hátha kapnak választ, s lassan mind a part felé indultak.
A szikla mögül pedig áratlanul és egészen hihetetlen
módon előbotorkált a két emlegetett. Csöpögött róluk a víz, s egymás vállába kapaszkodtak,
de úgy tűnt, nincsen semmi bajuk.
- Sose... becsülj alá.. egy Hoffersont! - Asztridnak ez
volt az első mondata, s dicsőségesen kihúzta magát, ezzel elengedve Hablatyot,
aki hanyatt esett a saras homokba.
Fogatlan kaparta össze őt is, s miután megvoltak az érzelmes
ölelkezések, elhangzott a már várva várt mondat:
- Srácok, nekem ebből elegem van, menjünk haza.
***
Egész úton csendben voltak. A csapat fele azért, mert
még mindig nem dolgozta fel azt a rengeteg furcsaságot, a másik fele meg azért,
mert tudták, hogy ez várja ott őket, azt viszont nem, hogy tényleg be is
következik. Így hát senki sem szólt, s az út csendben telt.
Hazatérve szerencsére senkinek sem kellett
magyarázkodniuk, hiszen már az egész falu rég húzta a sárkánybőrt. A lovasok
hazaosontak sárkányaikkal, Hablaty és Fogatlan is zaj nélkül fellopakodtak
a szobájukba. A fiú módszeresen becsukta
az állatbőrökkel hangszigetelt ajtaját
(Pléhpofa horkolása még mindig egy vajúdó bálna hangjára emlékezetett),
aztán levette a mellvértet, vállvédőket,
majd kipakolta a nyeregtáskát is. Ezek után indult csak Fogatlanhoz, hogy
lehámozza róla a nyerget éjszakára, de a sárkány valamiért mindig elhúzódott.
- Ugyan már pajti, tudod, hogy a nyeregben nem fogsz
tudni aludni és megint felkeltesz majd egy óra múlva mint a múltkor is tetted.
Engedd, hogy levegyem.
Némi veszekedés és hiszti után sikerült megszabadítania
Fogatlant a nyeregtől és a
farokszárnytól, amit gondosan összehajtogatva barátja fekhelye mellé
tett, majd egy nyújtózással visszament a saját ágyához, s lefeküdt, miután
elfúja a gyertyát. Aludni viszont nem tudott, hiszen Fogatlan elkezdett fel s
alá masírozni a szobában, s a lépteit nem lehetett nem észrevenni. Hablaty egy
ideig tűrt, tűrt, tűrt, remélte, hogy megunja, hogy mindjárt lefekszik, de nem.
Nagyon kimerült volt a nap eseményei miatt, így egy mordulással a másik
oldalára fordult.
- Fogatlan feküdj le kérlek, nagyon hangos vagy, aludni
szeretnék...
Sárkánya erre szánakozva nyüszített, majd lehajtott
fejjel a helyére mászott, ahol összegömbölyödött. Még parázságyat sem csinált
magának, annyira nyűglődött és forgolódott. Nem tudta elmondani lovasának, hogy
fájt a feje, s úgy érezte, mintha égnének a pikkelyei, minden egyes kicsi darab.
Volt valami abban a vízben, ő szólt, ő
tudta, de csak azért is sikerült mindenkit megfürdetni benne, hála az
ikreknek... Fáj, még mindig fáj, hasogat a feje... Azok az arcok a vízben...
mind őt nézték, nyúltak utána... Viharbogár és Bütyök is biztos látták őket...
Az alakokat a vízben... Fájdalom, még mindig. Aztán mint akit fejbe vágtak.
***
A reggel nem épp átlagosan indult. Sőt, hova tovább:
ennél furcsább nem is lehetett volna, bár ez elsőre nem látszott.
Fogatlan ébredt előbb, mint ahogy általában.
Kinyújtózott, nagyot ásított. Kicsit ugyan furán érezte magát, de legalább a
fejfájása megszűnt. Apropó, a pikkelyei forrósága is. Sőt... fázott. Egy
sárkány tud fázni? Hát mi történik itt? A legjobb lesz, ha szól Hablatynak,
hátha ő kitalál majd erre valamit. Elmászott a fiú ágyáig, s orrával bökdösni
kezdte a karját. Kicsit ugyan furcsán látott, de ez egy újabb okot adott neki
arra, hogy felkeltse. Viszont hiába bökdöste, Hablaty nem volt hajlandó felébredni.
Pedig ez mindig beválik!
Hát, akkor jön a második nevezetű módszer.
Hablaty a szemöldökét ráncolta, mikor valami nedveset
érzett az arcán. Mi a... Nyál?
- Fogatlan! Hablaty ellökte magától barátja fejét, így
az egészen meglepő módon koppant a földön. Milyen fura... hogy tudná ő fellökni
Fogatlant? Hamar felült, s felé pillantott, hátha megütötte magát, ám ami a
szeme elé tárult, kicsit sem az volt, amire számított. Hablaty döbbenetében
felkiáltott, odébb csúszott az ágyról, s a takaróba gabalyodva le is borult
róla a másik oldalt. Nagy nehezen feltornázta magát annyira, hogy kileshessen
az ágy mögül, s Fogatlan is ugyan ezt a pillanatot választotta, hogy átnézzen
Hablaty fekvőhelye fölött, így megint összetalálkozott a tekintetük, s abból újra
sikítás lett, mindkét fél részéről. - Ki a fene vagy te?! Mi történt?! Mi ez az
egész?!
- Én vagyok Hablaty, Fogatlan!
Nos, ez volt az, ami kiverte Hablatynál a biztosítékot.
Nem csak nála, ez tény, de első sorban nála. Ugyanis a sárkánya helyett egy
nagyon fehér bőrű, fekete hosszú hajjal megáldott, korabeli fiú nézett rá, némi
fekete pikkellyel a homlokán, a vállain és a karjain. És persze ott voltak a
világító zöld szemek. Hablaty tudat alatt érezte, hogy ő az, de valahogy nem
tudta felfogni. Mi a fene ez az egész? Mi történt vele? Miért ilyen? Hogyan
lehetséges ez? Gondolatmenetét Fogatlan törte meg újra.
- Ez ijesztő, minden gondolatomat hangosan hallom,
nagyon idegesítő! Miért hallom ezt?! MINDEN GODOLATOT HANGOSAN HALLOK!
- Cssss! Azért mert nagyon hangosan kiabálsz! - ugrott
oda hozzá Hablaty s befogta a száját, bár Fogatlan még ekkor is ismételgette a
korábbi mondatokat, most már tompított hangon. - Csss, nagyon kérlek hallgass
el, csss! Nyugalom, nyugodj meg, bármi is ez, itt vagyok, megoldjuk, nyugi,
Fogatlan, csss...
A nyugtatás bevált, hiszen Fogatlan vett néhány nagy
levegőt, elcsendesedett, de helyette szemeibe beköltözött a félelem. Ekkor
látta csak meg karjait, s tapogatta ki az arcát. Semmit sem értett, s egyre
jobban félt. Hablaty pedig, tekintettel arra, hogy megváltozott barátján
semmilyen ruhadarab nem volt, azonnal
ráterítette és körbecsavarta rajta takaróját. Ezek után aggodalmaskodó
tekintettel magához ölelte, s úgy érezte, ennél furcsább nem is lehetne a
helyzet, mégis neki most egy feladata van: megnyugtatni a legjobb barátját.
- Hallom a gondolataimat...
- Ezek nem a gondolataid pajti, ez a hangod. A
beszédhangod...
- A micsodám? Várjunk... te érted amit gondolok?
- "Mondasz", és igen, mivel most az emberek
nyelvét használva beszélsz. Ezek nem a gondolataid. - magyarázott szelíd hangon
Hablaty, s el sem eresztette.
Fogatlannak össze kellett szednie magát, mielőtt újra a
kezeire nézett.
- Mi... Mi történt velem, Hablaty? Hol vannak a
mancsaim? A szárnyaim? Az a maradék farokszrányam? Mi ez az egész?
- Nem tudom, Fogatlan, de ki fogom deríteni. Maradj itt
egy kicsit - s ezzel Hablaty odasietett az asztalához, egy cetlire gyors
levelet firkantott, aztán ezt még megtette négyszer, s mind négy kis levelet átkötötte egy bőrszalaggal,
majd füttyentett egyet, s az ablakon berepülő rettenetes rém, Üzenőszél mancsához erősítette őket, súgott
neki valamit, majd szélnek eresztette. Ezek után máris a szekrényéhez szaladt.
- Gyere pajti, kerítünk neked valami ruhát, és utána elmegyünk az arénába.
Odahívtam a csapatot, biztos találunk erre megoldást. Én mérget vennék rá, hogy
ennek az egésznek köze van a szigethez, és ha így van... nem pajti, nem így
kell, várj.
Hablaty látta, hogy barátja sehogy sem akar két lábon
elindulni felé, ezért megfogta a karjait (már csak gondolni is furcsa volt
erre) és felsegítette, így kísérte el a szekrényig, ahol ráaggatott néhány
ruhát (egy zöld pulcsit, egy egyszerű nadrágot, egy régi csizmát, aminek
megtartotta a bal párját is, illetve egy övet), amit ő nagyon rosszul tűrt.
- Kérlek Fogatlan, próbáld meg ezt elviselni, nagyon
kérlek - ismételgette Hablaty, s mikor végre valahára végeztek, felnézett rá, a
szemeibe. Alig hitte el, hogy Ő az. De, Ő volt, határozottan. Ott volt a
szemeiben a szelídség, a jóság, amiket mindig csodált benne. Muszáj lesz
intézkednie, ha még vissza akarja kapni őt, mert biztos, hogy egyikük sem
akarja, hogy így maradjon. - Gyere,
menjünk.
Hablaty előre ment a lépcsőn, körbepillantott a
földszinten, hátha szembetalálkozik az apjával, ami szerencsére nem történt
meg, majd visszaszaladt, s levezette Fogatlant, aki nagyon nem tudott megbékélni
a tudattal, hogy csak két lába van, és a karjaira nem támaszkodhat. Barátja
pedig a hátsó ajtóig vezette, ahol észrevétlenül el tudták hagyni a házat, sőt,
a falut is.
Hablaty egy titkos útra vezette, , amivel ugyan meg
kellett kerülniük a hegyet, de ez nem zavarta. Ne tudhat senki sem erről, hiszen
a vikingek babonásak, ha kiderül, hogy azon a szigeten összeszedtek valamiféle
átkot, a végén még kipakolják a barátját
a szigetről.
Fogatlan aránylag
hamar ráérzett a járás művészetére, bár néha még megbotlott, olyankor Hablaty
segített neki visszanyerni az egyensúlyát.
- Miért erre megyünk? - érkezett az első kérés a fekete
hajú sárkányfiútól.
- Mert nem vághatunk át a falun. Furcsállnák, hogy
nélküled mászkálok.
- De hiszen veled megyek.
- Iiiiigen de... Ők ezt nem tudják, hogy most is te
vagy.
- Oh... tényleg... Hablaty, fura ez a hang dolog
Barátja elmosolyodott. Még mindig nem értette ezt az
egészet, viszont aranyosnak találta,a hogy Fogatlan a hangját próbálgatja és
magyaráz. Kíváncsi volt, rákérdezett dolgokra és ez... valamiért jó volt.
örült, hogy magyarázhat neki, hogy
felelhet a kérdéseire s végre beszélhet vele. Nem is olyan rossz ez az egész.
***
Fél óra alatt értek át az arénába, átvágva egy kisebb
erdei szakaszon is, de még senki nem volt sehol. Hablaty az egyik karámba kísérte
barátját, s megkérte, hogy maradjon ott, mert a srácok kicsit kiakadnának, ha
elsőre meglátnák így.
Meg is lepődött, mikor a csapat negyed óra után ért
csak oda, s szinte mind sápadtak és gondterheltek voltak. Valami nem stimmelt. A
sárkányok sehol. Aztán az ötfős sárkánylovas csapat mögött beért egy szintén
annyi kamaszból álló bagázs, a szivárvány mind az összes színében.
- Oh egek... - sóhajtotta az iskolavezető. Hát igaza
lett.
Asztrid volt az első, aki előre lépett.
- Öhm... Hablaty, figyelj, van itt egy kis baj ami...
- Ne is folytasd Asztrid, kitalálom: ők a sárkányok, ugye? - mutatott a megszeppent,
másodiknak érkezett csapatra.
A Hofferson lány csak bólogatott, majd hozzátette.
- Honnan tudtad?
Hablaty itt egy laza mozdulattal kinyitotta a karámot,
ahonnan Fogatlan lépett a fénybe, Asztrid pedig meghökkenve hátrált egy lépést.
- Hát innen. Velünk is ez történt.
Az összes sárkánylovas összenézett, majd tanácstalan
fejingatás közepette, s Hablaty kérésének eleget téve mind leültek, néhányan a
földre, de az ikrek például a ládákra, Takonypóc egy hordóra. A sárkánylányok
és fiúk pedig szótlanul odagyűltek melléjük, s szintén kicsit szétszóródva
leültek.
- Figyeljetek srácok - kezdte Hablaty, aki felkelt,
hogy lásson mindenkit. - Ez most egy olyan dolog, amire szerintem egyikünk sem
számított, de véleményem szerint köze van a szigetnek hozzá. Túl sok
megmagyarázhatatlan dolog történt, amiket még most sem értek, és... Nincs rájuk
magyarázat, ahogy erre sincs. Minden esetre...
- Hablaty, várj - egészen meglepő volt, hogy pont Takonypóc
szakította félbe. Tudta, hogy ez most nem játék, és ha még az életben
sárkánylovasoknak akarják nevezni magukat, akkor kénytelen lesz beszámolni az
igazságról. - az a helyzet, hogy... nos... az a mese a sárkányról... hazugság
volt.
- Hogy tudtam! - mordult fel Asztrid, aki fel is
pattant Viharbogár mellől, s felkapta a szekercéjét, de Hablaty leintette,
mielőtt bárkibe is beleállíthatta volna a fegyvert.
- Szóval... Bélhangos teljesen másról mesélt és mi meg
nem vettük komolyan, az a sárkány csak kitaláció volt, mert valami ijesztő
helyre akartunk menni, de csak úgy nem tudtuk volna elrángatni az egész
csapatot, ezért kitaláltunk valami mást...
A következő tíz percben pedig az ikrekkel közösen
elmesélték az igazi történetet amit Bélhangostól hallottak. Hablaty már a
monológ kezdetén ráncolta a szemöldökét, s karba vágta kezeit.
- Az istenekre, miért nem gondolkoztok?! Hogy
tehettetek ekkora ostobaságot?! - a leszidást viszont befejezte egy nagy levegővétellel
- Mi állt még a történetben?
- Nem tudjuk, mindenki elment addigra, mi is - vonta
meg a vállait Fafej.
- Akkor nyomás és hívjátok ide Bélhangost, tudnunk kell
mi volt a történet vége! - parancsolt rájuk Hablaty, s az aréna kapuja felé
mutatott, mire a három bajkeverő kelletlenül kullogni kezdett arrafelé.
***
Amíg a kovács érkezésére vártak, a hosszú, hullámos
szőke hajjal megáldott Viharbogár odahúzódott Fogatlan mellé.
- Szia.
- Szia - suttogta maga elé bámulva Fogatlan, s felhúzta
a térdeit. Szörnyen kényelmetlenül érezte magát így, de nem ette szóvá. Remélte,
hogy Bélhangos majd tudni fogja, miként változzanak vissza.
Viharbogár viszont nem látta ilyen borúsnak a
helyzetet. neki persze sokkal könnyebb volt a két lábon járás, s örült, hogy
Asztriddal is el tudtak beszélgetni.
- Minden rendben?
- Hát... - most erre mit mondjon? Bántja, hogy már nem a
régi, Hiányolja a nyerget a hátáról? A reggeli repülést Hablattyal? - Igen,
minden. Csak...
- Furcsa, tudom. Nekem is, mindnyájunknak. A kovács
biztos tudni fogja, mi legyen.
Mindenki ezt a mondatot hajtogatta körülöttük, s amikor
messziről feltűnt a négyes, Hablaty megint mindenkit (legalábbis a sárkányokat)
beterelt egy rejtett helye. Jobb előbb elmondatni a történetet és utána
megmutatni a problémát.
- Na mi a helyzet fiúk lányok? És merre vannak azok a
hűséges tűzokádók?
Közelebb
mint hinnéd. De ez a mondat nem hangzott el.
- Bélhangos, szeretnénk kérni tőled valamit - kezdte Hablaty,
majd leült - elmondanád annak a
történetnek a másik felét, amit a parádé napján meséltél?
A kovács egy darabig gondolkozott, de hamar rájött, mit
is mesélt akkor, s rá se kérdezett, hogy Hablaty honnan hallott róla, rögtön
belekezdett, pont ott, ahol abbahagyta akkor.
- Nos, tudjátok a rohadtlelkűek sárkánnyá válása sem
örök ám. Az olyanokat, akiket jó lélekkel, de épp sárkánytesttel áldott meg a
sors, ott jutalomból emberi testet kapnak. De persze ez csak egy képletes
szöveg, mivel tudjuk, hogy nem lehet elosztani a világot jókra és gonoszokra a
népek alapján.
- Hát, mégsem akkora hülyeség, mint kiderült - érkezett
a főnök fiától a fejingatás.
Bélhangos felnézett rá.
- Ezt hogy érted?
- Mi jártunk ott, Bélhangos. Újholdkor, ahogy a
történet is szól, hála ennek a három ürüfejűnek - mutatott végig a bűnösökön.
- No és?
Hablaty nem bírta ki, hogy ne tomboljon, helyette
inkább ellökte a paravánt, így a kis "sárkánycsapat" is
megmutatkozott. Látszott rajtuk, hogy valójában kik ők, hogy nem csak egy összeverbuvált
tini csapat. Ők a hibbanti öt sárkány, a lovasok sárkányai.
- Hát... - kezdte Bélhangos, miután felocsúdott az első
döbbenetből - ezek szerint nagyobb a baj, mint ahogy azt a srácok állították.
Jajj istenem. Fogatlan annyira aranyos a reggeli ébresztésnél. Szépen leírtad, ahogy átváltozik, elismerésem..meg "hallom a gondolataimat." Hát Fogatlan..nem semmi. :D
VálaszTörlésDe Viharbogár is, az ismerkedős szövegével. :3
Kíváncsi vagyok a többi sárkány, hogy néz ki.
Bélhangos meséje pedig érdekes, mostmár csak azt kell kideríteni, hogy miféle alakokat látott kedvenc éjfúriánk. Először azt hittem a a saját emberi alakját látja előre, de persze ezt akkor még nem tudhatta. A másik pedig..mit fog a falu és Pléhpofa szólni hozzájuk?
Egy szóval jó lett. *-*
Először is: köszönöm ^^
TörlésMásodszor pedig: Fogika tényleg halál cuki, bár az arconyalásos jelenetnél én röhögtem nagyon XDD Viharka meg hát... Neki ez még nem megy XD
a reakciók pedig hamarosan kiderülnek.
EmberFogesz de cukiii!
VálaszTörlésÉn meg folyton félregépelek xD
Vagy ez a rész lett rövidebb, vagy én olvasok gyorsan.
Mindenesetre iszonyúan várom, hogy viselkedik a többi embersárkány! Főleg Töffék, nekik aztán nehéz lehet ehhez hozzászokni. Szegénykék.
Jól van Vihar, neked a legkönnyebb, te alapból is egy két lábon járó harcos lélek vagy.
Röviden: új részt! Most!
Majd minden kiderül, hogy miként is viselkednek, szándékomban állt ezt külön megmutatni, szóval nem maradtok le semmiről ^^ És igen, valóban rövidebb lett 3 oldallal, de a múltkori az mondjuk rekordfeszegető volt :D
TörlésTegnap épp úgy feküdtem le, hogy ha reggelre nem lesz új rész, elszakadnak az idegszálaim, szóval te aztán tudsz időzíteni :) Akkor a sziget felfogása szerint, az emberek jók, a sárkányok rosszak, és ha ember vagy, gonosz lélekkel, akkor sárkány leszel büntetésből, ha sárkány vagy, jó lélekkel, akkor azt a "kiváltságot" kapod, hogy ember lehetsz? Siess a kövivel, és igen Bogárnak könnyű :) Fogi pedig tényleg iszonyat cuki, akár sárkány, akár ember. Ó, és én drukkolok a Meatlegs-nek ;)
VálaszTörlésKöszönöm ^^ Meatlegs? Ki az aki eddig nem shippelte őket? :DD és igen,a szigetelmélet helyes, az áldás/átok része pont erről szól.
TörlésHellóó!
VálaszTörlésTEJÓÉG!!! Erre nem tudok mit mondani :D Fantasztikus lett. Fogalmam sincs hogy fogják ezt megoldani a srácok szóóval drukkolok nekik :) Fogatlan annyira cuki volt reggel! Szerintem mindenki más ugyanígy pánikolna ilyen helyzetben...
Akkor a sziget 'logikája' szerint a sárkánylovasok azért nem változtak át mert ők jók? És akkor a sárkányok is ezért változtak át? Nagyon szeretem a történetet! Nem hasonlít semelyik másik történetre amit eddig olvastam! Siess kéérlek! Nem tudom mi lesz velem ha nem hozod a kövit! :3
Luci
Nagyon köszi! Igen, igyekszem egyedi lenni,és ez most szerencsére valahogy sikerül is ^^ szegény Fogi kicsit pánikolós, de majd minden kiderül a folytatásban :D
TörlésHúúú, bejött a tippem :D
VálaszTörlésEz volt az egyik, amit sejtettem, hogy meg fog történni :D
A reggeli jelenetnél meg konkrétan röhögőgörcsöt kaptam, amikor elképzeltem, hogy egy fekete hajú ember nyalogatja Hablaty arcát xD
Siess a köviveeel :3
Sieteeek! Jahj ott én is szakadtam, az hihetetlen képsor volt lelki szemeim előtt. XDD
TörlésEmber, az a ,,vajúdó bálna"... Az a baj, hogy apám ugyanilyen, és annyira találó... Nem bírtam továbbolvasni a vihogástól :D azt hiszem, ezt megjegyzem, mert mindent visz.
VálaszTörlésAnnyira kíváncsi vagyok, hogyan képzelted el pontosan a sárkányokat...
Csak egy kósza ötlet, de akár írhatnál is egy pár soros ,,személyleírást" a sárkányokról.
Ha véletlenül meg találna puszilni a Múzsa viking megfelelője, vajon be lehetne küldeni a ,,sárkányemberekről" valami illusztrációnak látszó tárgyat? Persze Fogatlan kivételével, hisz őt már lerajzoltad nekünk (ami mellesleg még mindig nagyon jó) :)
Nagyon várom a folytatást, szorítok a srácoknak ;)
Vajúdó bálna alanyom nekem is van XD A kis csapatkát pedig természetesen illusztrálni fogom és a fejezetben a személyiségeket is részletesen kifejtem, hiszen megsúgom, hogy most főleg ez is lesz a lényeg, hogy ők hogy viselkednek. :D
TörlésÚgy tűnik, az apák általánosságban horkolnak, mint a vajúdó bálna (az enyém is). :)
TörlésÉn most nem adom ki az alanyt, ha nem baj, mert szintén olvassa XD
TörlésNagyon jó lett. Vajon vissza fognak változni? Te jó ég. Nagyon siess a kövivel!
VálaszTörlésKöszi ^^ és majd kiderül minden :D
TörlésNagyon tetszett!
VálaszTörlésDe azért szerintem nem csak én lennék kíváncsi arra, hogy hogyan történt a többi furcsa találkozás. Na meg persze arra is hogy ki hogy néz ki. Szupi lett várom a kövit._.
Köszi! :) Gondoltam, hogy kíváncsiak lesztek rá, nem is fogom kihagyni a jeleneteket, amiket emlegettél :)
TörlésHú, nagyon jó rész lett! :D Érdekes, vicces és úgy lekötötte a figyelmem, hogy harmadjára sem hallottam meg hogy szólt anya. :D Várom a folytatást!
VálaszTörlésKöszönöm! Sietek a folytatással, ahogy tudok! :D
Törlés