A Halálének dala

2021. február 24., szerda

Álomháború - utószó, Soulmates - előszó

 Sziasztok lovasok és sárkányok!

Megint jó ideje csendben voltam, de ez igazából egy hasznos csend volt, hogy őszinte legyek. Remélem, a  jelenlegi "Odin csapása" (alias korona) ellenére is jól teltek az ünnepek, s nektek is bekukucskált a fényfúria az ablakon és hozott egy kis havat, mégha kicsit megkésve is :) 

~Ejnye, Pouncer!~

Az apropó pedig, hogy megint felmásztam ide a blogerre, hogy megint lekoptattam egy billentyűzetet, annyit sikerült gépelnem. Hogy micsodát? Oh, el is felejtettétek, hogy van itt nekünk egy Soulmates is, ugye? Nos, a "miszter" gőzerővel készül, csupán lapított egy kicsit, hogy legyen ideje előre elkészülni, hogy bármi következik, ne legyenek csúszások a fejezeteknél. Előre nem ígérek semmit, de terveim szerint két-három hetes időközökkel lesznek fejezetek, ami ugyan kicsit sok, mégis jobbnak látom kicsit több időt hagynom magamnak, hogy sose sűrűsödjön be a dolog.

Mielőtt viszont néhány szót mondanék róla, meg szeretném köszönni Nektek, hogy annyi idő után is itt vagytok, s együtt lezárhattuk az Álomháborút, ami talán az eddigiek közül a legnagyobb kihívást jelentette nekem. Nehéz volt a vége, Nektek is, olvasóknak, s nekem is. Igazából volt ott egy homályos folt nekem, Hablaty álma és ébrenléte közti vékony határon, ahol végül a fényfúria vezette át. Sokáig nem tudtam, mi fog történni ezen a ponton, s egészen meglepődtem, hogy pont a harmadik film volt az, ami átsegített, továbblendített ennél a kritikus és kulcsfontosságú jelenetnél, de azt hiszem, így volt a legjobb. Lehet, hogy páran nem értettétek pontosan, milyen döntés elé is állította Luna (elméletileg ez a kisasszony neve hivatalosan is) Hablatyot, mikor választania kellett a holdvilág akarata, amiben a Dreamworks szimbolikája bújt meg, s egy másik, "nehezebb út" között. Aztán végül a két barát nem is őt követte, hanem egy éjfúrialányt, akiről megsúgom, hogy már nem először tűnt fel, az ádázok és fúriák epilógusában már találkozhattatok vele. Ő kulcsfontosságú szereplő lesz majd a későbbiekben, de erről nem mondok még egyenlőre semmit, csupán azt, hogy a Bajkeverő tojás, az Ádázok és fúriák, no meg az Álomháború is egyetlen történetszálon mozog, függnek egymástól, s ez a nagy titkolózás lesz majd a következő állomás, ahová becsatlakozunk ehhez a trióhoz. Erről mesélek majd, most viszont elkanyarodunk egy kicsit ahhoz is, ami már itt repül a nyakunkban.

A Soulmatesre rátérve pedig jobbnak látom, ha közlök néhány dolgot a témáról. Röviden és tömören: nem lesz egyszerű. Sok olyan kérdést fog feszegetni, amit nem láttatok eddig a blogon, pedig volt pár drámai helyzetben részünk, vegyük csak az Álomháború utolsó fejezeteit, vagy az Ádázok és Fúriákat. Ott kezdődik a kör, hogy ez a drága kis iromány első sorban a Toothcupot öleli fel, de aki nem szívleli a párosítást, csak súgok, hogy annak is tartogatok meglepetéseket. A másik, hogy a modern világunkban játszódik, létező nevekkel ellátott településekkel, amik viszont a nevüket leszámítva semmiben sem kapcsolódnak a Google Earth által kidobott helyszínekre :) Igyekeztem ezt az egész jól felépített világot átemelni napjainkba, hogy semmiképp se sérüljön, s bizonyos helyszínek néha ugyan más funkciót kapnak, ilyen jellegű változtatásokra szükség volt ahhoz, hogy reálisak maradjunk. Az pedig, hogy közben berepült a harmadik film, szintén hozott néhány új karaktert és helyzetet, amit jónak láttam beépíteni ide is, de az időbeli eseményeket ne is próbáljátok követni, a három film ideje-történései-szereplői összemosódnak egy kicsit, de a sárkány ettől még sárkány marad :)

~...Ejnye, Pouncer~

Szóval hamarosan jön az első előzetes, a prológus, néhány rajzocska és ha "kicsit" sok csúszással is, de elindul a Soulmates, aminek olvasására ugyanolyan szeretettel invitálok mindenkit, mint eddig.

*Reptile balra el*

3 megjegyzés:

  1. Oh igen. Oh, igen.
    Sosem csináltam titkot abból, hogy a modern alternatív settingek, alternatív univerzumok különösen közel állnak a szívemhez — mindezt pedig a régi nagy fandomban viszontlátni, azáltal a blogger által megvalósítva, akinek az alkotásai voltaképpen belevittek a fandomba, a fanficírásba, és az egész univerzumba...
    Nehezen találok szavakat.
    Ennek a miniatűr bloggerkultúrának tulajdonképpen a Te történeteid képezték az alapját — innen indultunk mind, sok jelenlegi és egykori blogger, barátok és alkotótársak. Szégyentelennek érzem ezt a kis álomkuckót a nagyokhoz hasonlítani, azonban ahogy az irodalomban az orosz realisták mindannyian Gogol köpönyegéből bújtak elő, úgy bújtunk elő mi, firkáló (egykori) gyerekek a te szárnyaid alól. És persze Fogatlané alól, hogy hűek maradjunk a tárgyhoz.
    Álomszerű az egész.
    Hosszú hallgatás után reneszánsz jönne? Kiforrottabb stílusok? Érettebb hangok? Kívánom, hogy így legyen.
    Sok-sok erőt, ötletet, kedvet, frissességet kívánok Neked az íráshoz, és — bár ezt úgyis tudod — alig várom, hogy újra olvashassalak. Várom minden betűjét.
    (Szégyenletesen régen jártam a felületen, így még abban sem vagyok biztos, hogy megfelelően vagyok bejelentkezve, de a félreértések elkerülése végett: ~ Flake)

    VálaszTörlés
  2. Örülök neki, hogy újra köztünk vagy. Én alig vàrom, hogy érkezzen ott is újabb fejezet, és igen, igazad van. A 3. film sok karaktert és eseményt hozott magával. De szerintem jól zárták le, szomorúan, még is tanulságosan.

    VálaszTörlés